P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

holott valami új vallásos életnek voltak apostolai és jelenlétük áthatotta működési területüket s a városi és minden családi életbe új elemet hozott be. Szolgálva építeni, engedelmeskedve téríteni, hallgatva prédikálni ha nem is egészen ferences apostoli módszer, de bizonyos, hogy elengedhetetlen alapja annak és mindenkitől és mindenhol megvalósítható. Szent Ferenc maga adott példát egész életével és különösen akkor, amidőn egyízben assziszi utcáin szótlanul körüljárva megtanította egyik testvérét, hogy milyennek kell lennie első prédikációjának, és amikor az egyik domonkosrendinek, aki arra kért tőle tanácsot: mikép intse a bűnösöket, így felelt: „Isten szolgájának annyira forrónak kell lennie a szentségben, hogy példájának fényével és cselekedetének ékesszólásával kell meg cáfolni az összes istenteleneket". A viselkedésnek ilyen vonása ütközik ki Bernát testvérben Bolognában, mikor megjelenve a piacon, mint szegény ember, kitéve gúnynak és kacajnak Istenhez édesgette a tudomány doktorait és tanulóit. Egyed testvér, amidőn éppen, hogy megmenthette életét, annak, aki kóborlónak nézve őt néhány ütést mért kezére, azt mondá : „Fiam Isten bocsássa meg neked". A másokkal való ilyen természetfeletti azonosítás révén (Dante intuarsi szóval fejezné ki) Szent Ferenc az éhes noviciussal együtt eszik, a lábbadozó testvérrel megízleli a szőlőt, a gyilkos rablónak táskával telt kenyeret és borral megtöltött edényt küld, mielőtt őket a bűnbánatra vezetné. Tudja azt, hogy hiába beszél az, aki annak a személynek, akivel tárgyalni kezd, nem a legsürgősebb ügyeivel foglalkozik. Lehet mondani, hogy ez a ferences rokonérzés egészen elütő attól a részleges, szeszélyes, Ötletszerű együttérzéstől, amely képzeletből és érzékekből indul ki. Sőt ez általános és kitartó jellegű, amely kiterjed minden teremtményre, még az esztelenekre is, utánozva Szent Ferencet, aki megmentette a férget az eltiprástól, az erdei füveket a lekaszálástól, a gerléket és bárányokat a megöléstől. Minden bajlódás érdekli, meghallgat minden kérdést és bizalmaskodást, mindenki számára talál időt és mindenkihez elér korlátlan nagylelkűségével, mert többet ad és többet fogad. Az apostolkodáshoz hasonló tevékenység az, hogy lassankint minden keletkező személyes vágyódást széjjel-