P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

guardiánjától engedelmesség alatt azt a kevéske szükséges posztót, amellyel befödözte mezítelenségét, amidőn a halál-nővérnek ajánlotta magát ; azonban nem változtatja meg „a szándékos, megfontolt, előrelátott megfontolatlanságát", amelyről akarja, hogy benn maradjon az ő tevékenységének lelkiségében. A helytől való függetlenség, az ideiglenesség, a holnap bizonytalansá a újra megjelenik programmjában, mert, amint valaki megjegyzi, ő nem nézte alapításának szilárdságát, hanem azon volt, hogy a világnak szokatlan látványt adjon az evangélium teljes megvalósításával, beleértve a kifosztásba, a megaláztatásokba, a szenvedésekbe való hősies türelmet is. Ez az oka, hogy a ferences tevékenységben nincs semmi előremegfontoltság, hacsak nem az Istenben való bizalom, becsületesség, és tisztaság természetfeletti megfontolása. Ezért semmi tétovázás nincs benne. Tánridó működése van ; tehái (jól gondolná az ember), inkább a rombolás működése, mint az építésé. De nem. A ferencesek nem tudnak rombolni, mert, hála annak a rokonérzésüknek, amely értelmüknek kiváló tulajdonsága, nem tudnak bírálni és támadni egészen a szétzúzásig. Amint nem tudnak rombolni éppúgy nem tudnak sokáig a parancsoló helyen megmaradni ; hivatásuknál és képzésüknél fogva nagyon őszinték, érdektelenek, politikálatlanok sőt azt mondhatná valaki, hogy durvák. Ezért az ő feladatuk akár a missziókban, akár a társadalmi kezdeményezésekben az, ho?y vérük árán nyilt támadással utat nyissanak, hogy állást szerezzenek meg, azután engedjék, hogy mások elűzzék és eltiporják, az elfoglalt területet pedig másnak nemeslelkűen átadják, akik azt megszállják, néha anélkül, hogy nekik ezt megköszönnék és megtartják anélkül, hogy róluk megemlékeznének, A hódítás után a ferencesek mezítláb, zsákkal vállukon, újra vállalkozásokba bocsátkoznak és más vereségek elé néznek. Azonban, ha nem tudnak rombolni s nem tudnak parancsolni, tudnak alkotni, mert elszántak, gyorsak türelmesek, fáradhatatlanok. A ferences tevékenység fáradhatatlan, nem becsvágyból, nem szerzési vágyból, vagy egyéb önző célért, hanem azért, mert az evangélium Jézust is folyton működésben lévőnek mutatja a mennyei Atya példájaként, mert Jézus szereti az éber szolgákat és dolgos munkásokat, mert az aratás