P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk
kájában. Helyesen mondja Breton Bálint: „A ferences tan a franciának nem mutat szép kertet, amilyet egyeseknél megcsodál. Gyakran zavaros és nehézkes, azonban a valóság jellegét hordja magán". A ferencesek inkább foglalkoznak a valósággal, mint a rendszerrel. A valóság nézetét vagy a kinyilatkoztatás egy adatát nem áldozzék fel az arányosság (simmetria) legemberibb és legdoktoribb szenvedélyének sem. Annál roszszabb volna a rendszerre és az arányosságra nézve, ha nem számolnának a teljes valósággal, vagy ha a való nem hatna be maradék nélkül Az élet nem arányos, hanem ké ség nélkül összetevődő, azonban Istenben. Ezt csak az ő kinyilatkoztatása révén tudhatjuk meg. A mi mestereink arra törekszenek, hogy a probléma jobb megismerésére jussanak, a tudományt mindig a hitre támasztva, hogy a megegyezés lehetséges legyen. Értelem és alázatosság. „Szabadság a fegyelemben", amely Szent Ferencben és intézménye szentjeiben észlelhető, megvan a ferences iskolában is. Ez a szabadság és ez az eredetiség a ferences felfogásnak nem kölcsönöz elbizakodott jelleget. A rokonérzés megmenti a gőgtől. Azonkívül Szent Ferenctől örökli az alázatosságot és az egyszerűséget. A ferences tudós egy kevéssé hasonlít a tanuló fiú helyzetéhez, aki bár nem atyja határozott akaratával, de annak megbántása nélkül tanul. Mindig ráemlékszik atyja mondásaira; többet tud és önmaga iránt bizalmatlanabb; a tudománynak korlátolt értéket tulajdonít; kész annak megszakítására, elhagyására; nagyon jól tudja, hogy a lelkek megtérítésében több munkája van a példának, mint a szónak, az áldozatn-k, mint a vitának, a művészetnek, mint a tudománynak, a költészetnek, mint a bölcseletnek, mert a megtérés inkább a szív forradalma, mint az elméjé. A tudós ferences elszakad a műveltség tetszelgésétől és kiváltságaitól, amint a gazdag ferences pénzétől. Eszményi módon kiüresíti magát értelmi örökségéből, odaajándékozza mindenkinek, odaadja a könyveket, az eszméket, a munkát, mivel a tudás is, mint a pénz, a legfőbb Adakozónak nagylelkűségével jő forgalomba. Megelégszik azzal
