P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

Viver io e non io e I' esser mio e non esser mio questo è un tal traversio che non so diffinitate. Povertate è nulla avere è nulla cosa poi volere ed omne cosa poi possedere en spirito de libertate.

2) Az akarat és kézzelfoghatóság négyzetalakú alapjától, a léleknek a hibáktól és ösztönöktől történő fáradságos megszabadításában, az erényeknek felfelé haladó megszerzésében, amelyeket a szegénység fejedelmi erénye foglal magában, és a szívbeli szegénységben érik el csúcspontjukat; elérhető az a legnagyobb szabadság, amely itt a földön megszerezhető — és ez a tökéletes elszakadás. De olyan elszakadás ez, amely szeret. íme, ez a kereszténység megkülönböztető jegye. A ferences aszkétika minden másnál jobban elsajátítja, egészen a Sebhelyekig és a szereteten keresztül kiengeszteli a földet az éggel. „Ha jól akarsz szeretni, gyűlöld tenmagadat", mondja Egyed testvér. És az öngyűlöletből és a többiek szeretetéséből, abban az Igazságban, amely bennünket szabaddá tesz, megszületik a szabadság. 2) Én élek és nem én élek, a lét az enyém és nem az enyém. Ez olyan zűrzavar, amelyet nem lehet meghatározni. A szegénység ebben áll : semmivel sem rendelkezni, és semmit sem akarni, és mégis a szabadság szellemében mindent birtokolni.