P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

lomáshelyei voltak. Szent Ferenc annak kedvéért mentette meg magát a régi ember rabszolgaságából és érte el a belső szabadságot a testnek a lélekkel történő tökéletes megegyezésével. Ezt bizonyítja Celanoi Tamás, amidőn Szent Ferencről azt írja: „mialatt lelke a szentség csúcsára törekedett eljutni, teste nemcsak nem fejtett ki ez ellen ellentállást, hanem még inkább törekedett előre jutni". És ez az ember, aki mindenki szolgájává teszi magát, féltékenyen őrzi Isten-fiúság szerinti függetlenségét. Nem engedelmeskedik a városi követeknek, akiket Bernardone küldött és akik hírül hozták neki, hogy jelenjék meg a hatóság előtt ; nem akarja látni a kiközösített császárt, aki Rivo Tortonál, a szegénység Úrnő első királyi palotájánál haladt át; lelkesíti Szent Klárát a legmerészebb lépésre, amit csak leány tehet, védelmezve hivatása és szabadságához való jogait. Amikor az imolai püspök elutasítja prédikációját, először eltávolodik, azután visszatér, nem tágít és ilyen apróságok erejével győz. Amikor azt tanácsolják neki, hogy a már előbb létező nagy szerzetesi regulák szerint alakítsa át az övét, ez a legalázatosabb szegényke nagy sugalmazott ötletességgel válaszolja; „Ne beszéljetek nekem egyik reguláról sem, sem Szent Benedekéről, sem Szent Ágostonéról, sem Szent Bernátéról, sem valami életről és módozatról, amely kívül áll azon, amelyet az Úr nekem legirgalmasabban megmutatott és engedett". Amikor Szent Domonkos ajánlja neki, hogy egyesítsék a két rendet, Szent Ferenc nem felel, talán mosolyog. Belső életében nincs más tanácsadója, mint csak a pápa vagy annak képviselője, Ugolino bíboros. Nem akar bizalmasakat és csak részben bizalmaskodik ő is ; lelkének titka nem az övé, hanem a Királyé. Személyisége annyira eredeti és független, hogy senki sem tudja őt kényszeríteni olyan életformába, amely nem az övé. Nem akar zárdát, elsősorban a szegénység szeretetéből, de azért sem, mert a négy fal börtönt jelentene Krisztus lovagja, zászlóvivője és dalosa számára. Nem akar könyvet, leginkább egyszerűségből, de azért sem, mert a könyv — legalább az olvasás idején — arra kötelez, hogy a szerző fejével gondolkodjunk. Rendjében nem akar tudni méltóságról, különösen alázatosságból, de azért sem, mivel minden méltóság szolgaság. Szereti az erdőket és állatokat, főképpen azért, mert Is-