P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

Ugyanezt folytatja Jacopone más érzékekről is énekelve, majd a szeretet forró verszakával fejezi be : S' io veggio ad omo maie — o defetto o tentato transformone entro en lui e face '1 mio cor penato, amore smesurato, e chi hai preso ad amare 7

1) Az elragadtatásnak és meghatározhatatlan megindulásnak titka, amelyek elénk varázsolják a ferences legendákat és helységeket — Assziszit, a spoletói völgyet, Alvernát — a rendkívüli isten és emberszeretet módja, amely olyan ráhagyatkozás, amely sohasem érzelgősség, olyan erő, amely sohasem keménység, olyan egyszerűség, amely eggyé lesz a valósággal és a lélek legparancsolóbb igényének is megfelel — és ez: a szeretet. — Ha a látással tekintek ki — amit látok szeretet, amely minden alakban és minden színben le van rajzolva. Ha a másik kapun megyek ki —, hogy a hallást gyakoroljam, mit jelent a hang? Téged jelenít meg Uram. Nem mehetek rajta keresztül anélkül, hogy amit hallok, ne a szeretet legyen. *) Ha rossz embert látok, vagy hibát avagy kísértést, átalakulok általa és megkínzom szívemet; oh mértéknélküli szeretet, kit vontál szeretetedre?