P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

eszmével Szent Ferenc a természeti és történelmi valóságban összeköti a Teremtés és Megváltás két titkát és minden dolognak visszaállítja eredeti méltóságát és az összes eseményekben meglátja lényegbeli jóságukat, tudva azt, hogy Krisztus diadalára vannak rendelve. Bonaventurai Kalauz (Itinerarium) Istenhez. Szent Bonaventura mesterének életéből és szavaiból olyan módszert merített, amelyet mindenkinek kellene ismerni, akit eltölt ferences hivatása. Az ő Itinerarium mentis in Deum c. munkáját inkább olvassák a tudósok, mint a hívők. Azok is inkább tanulmányozás végett, mint jámborságból. Keveset elmélkednek róla, még kevésbbé élik át, pedig fejtegetésre nagyon gazdag elveket vet fel, mivelhogy részben a képletesség és a kicsinyes alfelosztások a modern ember számára Szent Bonaventurától kijelölt uton való Istenhez érkezést jelölne és ez az, amely öntudatlanul minden lelket átjár, aki Annak kutatására szegődik. Azt mondja a vágyaktól gyötört embernek, hogy ha minden teremtményben van valami kívánni való tulajdonság, egy edül Isten minden vágyódásra méltó és felszólítja a teremtményt arra, hogy keresse őt magán kívül, önmagában, maga felett. Elsősorban keresse őt magán kívül, vagyis az érzékelhető teremtményekben, a természetben; mi azt mondanánk, hogy keresse az emberekben, a társadalomban. Könnyűnek, sőt a tagadó aszkézisre épített élet diadalának látszik, a gyakorlatban azonban a nehézség önmagunknál kezdődik. Szükséges, hogy szűzi szeme legyen az embernek, mivel csak a tiszta szemek veszik észre a dolgokban az Istent; mi ellenkezőleg önző szemszögből nézzük őket hozzánk vagy eszméinkhez való viszonylatban, nem célt láttunk bennük, hanem eszközt; eszközt az élvezetre, a haszonra, az értelmi és szellemi gazdagodásra. Ez az önző (egocentrikus) látás megcsonkítja a valóságot, amely egyben egészen Isten szolgálatára és egészen a mi szolgálatunkra van, akkor, amidőn Isten felé haladunk. Aki a teremtésekben észreveszi Isten nyomát, akkor is szereti, ha azok gyűlöletesek, védi azokat, ha megvetendők is. Kapzsiság nélkül gondol rájuk, ha kedveseknek és hasznosaknak is tudja