P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

ságokba, a kormányzati gyűlésekről a piacra vitt. A lélek problémái is megváltoztak, amidőn az erkölcsi jellegéből értelmi, a pszichológiaiból metafizikai lett. Azelőtt a bűnökről beszéltek, most atheizmusról, pantheizmusról, anyagelviségről és fejlődésről. Annyira távol van a túlvilág biztossága az egykorúak gondolkodásától, hogy az „utolsó dolgokról" szóló prédikációk csak a jámbor nép figyelmét vonják magukra és még az is unatkozik, ha a szónok az örök elveket nem hozza közel a jelen gondjához. A század vége felé a rágalmak és gúnyolódások tömkelegének következtében a pap elveszti az értelmiség, majd a tömegek előtt is szent jellegét; szava nem átható, hacsak a nagy szentség vagy a tudománnyal kibélelt hit nem teszi áradóvá. Es mivel senkisem bizakodhatik el, hogy olyan szentségre tett szert, amely mások figyelmét magára vonja, azért a hitszónokok törekesznek a tévedések ellen harcolni. Ez a tünet nem új. Szent Antal még Szent Ferenc életében ismerte ezt ; a XIX. században azonban jobban el volt terjedve. Néhány ferences szónok, akik a XIX. század második felében Olaszországban és a külföldön a leghíresebb szószékeken működtek, régi módra oldják meg a kérdéseket, megfinomítják azonban a belső életről szóló érveket; mások pedig a tülekedésbe vetik magukat és az új eszméket szedik széjjel, amelyek azután régi eretnekségeket lepleznek. A régi és szerzetesi hithirdetés klasszikus sorozatában megemlíthetjük a ragyogó ékesszólású P. Pozsonyi Albach Szaniszlót, Magyarország Lacordaire-jét, a lengyel P. Petrowszky Viktort, habár beszédei inkább történelembölcseleti jellegűek, P. Dirks belga ferencest, aki különben a teológia tanára és a belgiumi, valamint a németalföldi ferencesek jó irodalom- és bibliográfiái történelmének szerzője. Az elsők között, ha nem az első, aki az új utat járja, a svájci kapucinus P. Florentini Theodosius, aki 1865-ben halt meg. Bátran szembenéz a társadalmi kérdésekkel, mert majdnem mindig keresztényszocialistáknak beszélt gyűléseiken a dolgozók jogairól és kötelességeiről. A leghatásosabb prédikációt azonban műveivel éri el, mivel kollégiumokat, kórházakat, menedékházakat, munkásegyleteket alapít vagy előmozdít úgyannyira, hogy Svájc egyik legnagyobb jótevőjének ismerik. Másik két kapucinus egymást