P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
racchi-köteteket és a ferencesek ismertebb műveit, nagy közreműködést jelentett a ferences tudományosság számára Celanoi Tamás Második Legendájának 1806-ban történt első kiadása, Fra Salimbene Krónikájának és Eccleston Krónikájának tökéletlen és hibás kiadásai, de ezek is elsők voltak : egyik Pármában, a másik Londonban ugyanazon 1857—1858-ik évben * látott napvilágot. Jordanus de Jano Krónikáját Voigt 1870-ben közölte ; Három társ legendáját latinul és mellette olasz szöveggel Ammoni adta ki Rómában 1880-ban. Értéket képviselnek Monaci tanulmányai és kiadatlan szövegei, az első umbriai laudistákról és D'Anconá-é Az egyházi színjátékokról ; néhány ferences szöveg a XIV. és XV. századból, amelyek a Scelta di curiosité inedite o rare-ben jelentek meg Zambrinitől. Majd Regensburgi Berthold Sermones ad religiosos c. művét 1882-ben adták ki először. Szent Bernardin sienai prédikációit Banchi közölte 1887—88-ban és a Répertoire des sources historiques du Moyen Age Chevaliertől (1887—1896), amely szorgalmas ferences bibliográfiát ad. Jelentős még Ehrle tanulmánya a spirituálisok és azoknak a ferences rendhez való viszonyáról és az ő kiadása 1886-ban História septem tribulationum Ordinis Minorum. Új tudományos kiadások és dolgozatok, ha nem is voltak apologetikus célzatúak, mégis szolgálatot tettek a vallásnak és a művészetnek. Ezalatt egyéb tanulmányok, különösen az itáliai rinascimentoról, amelyeket Burckhardt, Voigt, Gebhardt, Symonds, Geiger, Müntz (a négy utolsóé 79—82 között) művei váltottak ki, fordították Szent Ferenc egyik csodálójának, Thodenak gondolkozását Szent Ferenc olyatén tolmácsolására, amely szélesebb volt Ozanaménál, aki őt a középkor Orpheusaként üdvözölte. A megújító jellegzetességek nagy X részét, amelyet Burckhardt a rinascimento művelődésének tulajdonít, Thode tovább következtetve XIII. század ferences mozgalmára, jelesül éppen Szent Ferencre hárítja át. ő — mondja — az emberek iránti végtelen szeretetével és az emberiség legeszményibb vágyódásainak megértésével, a nyugati keresztény világ hatalmas megmozdulásának csúcspontját jeleníti meg, amelynek ismertető jegyeit a középkori kollektivitásból és egyetemességből kikapott egyednek felszabadítása, Isten és természet szeretete, új, tevékeny és örökös szellem alkotja, történelmi