P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
más elbánásban részesítették volna, ifjúságát egy bűn feketítette be, amelytől a bánat és vezeklés feloldják, de nem mossák ki az emberek emlékezetéből. Hevülékeny természete, a világról nyert tapasztalata pedig elkíséri, hogy ne mondjuk, átjárja az ő új személyiségét, amelyet a kegyelem újjáteremtett és átváltoztatott. Az új ember nem rontja le, hanem uralja a régit, ezért Cristoforo atyával olyan szerzetes áll előttünk, aki előtt a világ is szívesen fejet hajt, mert sejti az ő lemondásában a rendkívülien gazdag emberi erélyt és az aszkétában az uralkodót. Amikor Guisti 1) azt írja Manzoninak, hogy egyik napon egy helyen, ahol „az álom és az érzékek feledése foglalták le egészen", találomra kinyitva a Jegyeseket, Cristoforo atyában jó önmagára talált. Ezzel eléggé kifejezi azt a nagy jót, amit Cristoforo atya tett a liberális olasz nemzedékben az emberek javára, akik könnyen és akaratlanul is átvitték különös rokonszenvüket a ferencesekre. így az egész rend megihletett egy lángelmét, amelyet azután ez az elme alkalomadtán az egész rendre fordított. Azt mondom : az egész rendre, mivel a Jegyesekben nemcsak Cristoforo atya szerepel, hanem a zárdai életnek egész kis világa a maga nemességével és apró nyomorúságaival (amelyek bőven le vannak írva a Jegyesekben) és amelynek megvan a jó hatása a nagy világra. Fra Galdino, a kéregető, kíváncsi és egyszerű laikus testvér, aki egy kicsit pletykás, de haszonból szolgálatrakész és hogy épülésre szolgáljon, alakja elfelejthetetlen a diókról szóló elbeszészélés miatt, amely annyira ferencest árul el ; Fra Fazio a másik jó laikus, de aggályos lelkületű, akinek az ajkát azzal az ünnepélyes latin kifejezéssel némítja el Cristoforo atya : Omnia munda mundis (A tisztáknak minden tiszta) ; az eszélyes monzai guárdián atya, aki olyan boldog, mivel készségesen szolgálatára volt Cristoforo atyának, anélkül, hogy kételkedett volna arról, mekkora veszélyt rejtegetett magában az „Úrnő" védelme ; a kolostor guárdiánja, aki annyira oltalmazta Lajost a gyilkosság után, a legnagyobb ügyességei, a megölt nagyon előkelő háza iránt ezer tiszteletnyilvánítás közt beszéli be nyájasan megmásíthatatlan akaratát, hogy azt kell tenni, amiről gondol*) Giusti József (1809—1850) olasz költő, aki toscaniai téjszólásokat vitt be verseibe.
