P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
Segnerit, akit talán ismert is. Hasonlít hozzá, gyakran utánozta is, de mindamellett megtartja független menetét. Ugyanaz az egyszerűség, amelyet kora elhanyagolt, az ő eredetisége a korabeli megszűrt, dagályos, szószaporító predikálással szemben, avagy a rokokó akadémiás, erőtlen ékesszólásai közepette. Ebben az egyszerűségben azonban nem hiányzik a beszélt és pedig helyesen beszélt nyelvezet ékessége, amelyben nagyhatású toszkánai és római kifejezések vannak. Kifejti a hit alapvető igazságait, küzd az uralkodó hibák ellen : szól az erkölcstelenség, zsugoriság, a megszólás, a botrány ellen ; a missziókban számára „a legnagyobb fáradságot képezi a küzdelem e két szenvedély: a gyűlölet és a világias szerelem ellen", vagyis „a szerelem amaz ördöge ellen, aki a lelkekben a legnagyobb aratást végzi". Nagy történeti jelentősége van az ő küzdelmének a kor három sebével szemben, amelyet a szabadkőművesség, az istentelenség és a szeretőtartás ellen folytatott. Jól látta ő, amidőn a szabadkőművesekben az Egyház és állam részére a legnagyobb veszedelmet fedezte fel, azért a szószékről ostorozta azt és a fejedelmeket és pápákat ösztökélte annak megtámadására. Ugyanekkor hadakozott az ateisták és az alattomosan gonosz hitetlenek ellen, akik leplezett ateizmusnak hódoltak, mert egész életüket arra rendezik be, hogy érzékeiket kielégítsék és Istent bosszantsák". A törvényesített házasságtörés, amilyen a szeretőtartás volt, ékesszólásának Parini-féle 1) elmélkedésre ad alkalmat. Lássunk egy képet a világias szeretetről a templomban, amely a Giornobol hiányzik: „Belépnek a leányok szalagokkal teli, virágokkal borítva, teljes vidámsággal, hogy a templom istennői legyenek; jönnek az ifjak rizsporral tele s minden figyelmük a kacsingatás, úgy, hogy még a Szentséges Szüzet sem veszik tekintetbe ; a nép pedig fecseg, olyan mormogást okozva, minthacsak nagy vásár volna. És ez még nem a legrosszabb". „Mit kelljen gondolnia egy protestánsnak, ha bejön ünnepnap a templomba? Vessük tekintetünket a küszöbre. Belül a néptenger látszik, de Parini József (1729—1799) olasz költő. Legkiválóbb alkotása a tanító-szatirikus Il giorno 1763-ból, amelyre a következő mondatban szerzőnk js utal. Parini költői sajátsága reális felfogása, korát keményen ostorozó csípős elmélkedése.
