P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

A TIZENNYOLCADIK SZÁZAD. Ha valami miatt kétségbevonhatjuk a XVII. század őszinteségét, úgy ez a következő XVIII. század vallástalansága. A lelkiismeretek mozgalma, amely tagadhatatlanul megnyilatkozik a XVII. században, talán inkább elfojtott, mint erős, inkább kifelé terjedő, mint mélyreható, inkább érzelmi, mint meggondolásból és akaratból származó volt, — ha a XVIII. században a rinascimento naturalizmusa és racionalizmusa a hit és hagyományos szokások féke nélkül jelenhetett meg és a bölcselőktől átmehetett a kormányon lévőkhöz, az intelligenciától a nyárspolgárokhoz s a gondolat és élet közös nevezőjévé tette magát annyira, hogy a protestántizmus, amelyet hivatalosan a latin országokból visszautasítottak, oda mégis a legkülönfélébb katolikusellenes formában behatolt. A politikában bölcseleti felvilágosultság és egyházhatósági jogbitorlásként szerepel, a vallás terén jansenizmusként jelentkezik, az életben pedig mint szabadkőmívesség tűnik fel. A XVIII. század félig okoskodó, félig élvhajhászó század volt, mert ahova nem ért el a szabadgondolkodás fényével, oda belopódzott léhaságával, amely a keresztény erkölcsöt széjjelzüllesztette. Ismeretesek, hogy a családi élet, a házi szeretők, az iskola, a nevelők és módszerek középszerűsége, a szerzetesi élet pedig a kényszerhivatások és az egyházi fegyelemben való meglazulások miatt milyen siralmas állapotba jutott. Ugyanilyen a nemesség helyzete az elpuhult és romlasztó fényűzés miatt, a népé pedig a tudatlanság és a rossz erkölcsök következtében. A társadalomnak ezt az állapotát elsősorban az a szellemi forradalom okozta, amelytől a reformok és a forradalom minden előnye, de minden hátránya is származik. Ez a század, amely politikai viselkedésé-