P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

vedélyek első legyőzése befejeződött és így az akarat már kimerítette emberi képességeiket. Azonban az is igaz, hogy az értelmi és ákaratelvi módszer, amely Szent Ignác Lelkigyakorlatait az erélyesség hatalmas iskolájává avatja, nem tér vissza a ferences módszerhez. Az id quod uolo (azt teszem, amit akarok) elvét, amelyet hangoztatnak és ismételnek a lelkigya-^ korlatot tartók, hogy ezzel ösztökéljék és a kegyelem elnyerésére buzdítsák önmagukat, a szeráfi könyvekben a szeretet kiáltásával kell fordítanunk. Az Ignác-féle lelkigyakorlatok katonás lépése úgy aránylik a szabad ferences haladáshoz, mint V. Károly katonasága a Kerek Asztal lovagjaihoz. A XVI. század ferences műveiben nem lehet megtalálni a léleknek éjt— szakák sorozatán keresztül tartó tisztulását, sem amint azt leírja Keresztes Szent János az érzékek éjtszakája, az értelem éjtszakája, az emlékezet éjtszakája és az akarat éjtszakája keretében, mivel majdnem minden XVI. századbeli ferences az örömet, mint a tökéletesség elemét feszegeti, megtartja a felfeléhaladás hagyományát: a vígság és szeretet segítségével a teremtményektől fel a Teremtőhöz, az esetlegestől az örökkévalóhoz. Megfordítva : a ferencesség ismerte az elmélkedést, ízességét alapítójától örökölte, rendszerbefoglalását Szent Bonaventurától és Augsburgi Dávidtól tanulta, úgyhogy a XV. századtól kezdve azt az elmélkedő imát gyakorolta, amelynek lényege a visszaidéző, képzeletben és az ösztönző érzelmekben állott, amelyet Szent Ignác — az ő érdeme — nem ugyan feltalált, hanem megszervezett és felosztott az előkészület, a hely megrajzolása, a tárgyalás, az elhatározás határozott pontjaira. Ez annyira igaz, hogy — amint már észrevették — a XVI. század itáliai írói, akik a rendszeres imádságról értekeztek, bár kevesen vannak, nagyobbrészt^ ferencesek. Köztük van éppen az ékesszóló P. Saloi Mátyás, aki megírta La pratica deliorazione mentale ovvero contemplativa c. értékes könyvet. E mű, ha lényegét és módszerét tekintve nemis eredeti, mégis sajátossága az előadás egyszerűsége és a lélek szabadsága, amelyet a szerző az Isten útjaira rálépőkre akar áthagyományozni, egyszerűség és szabadság nyomja rá a szeráfi bélyeget P. Mátyás művére.