P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

lemig és hősi erényű úrnőkig, mint Szent Genovai Katalin, és Boldog Gambara-Costa Paula. Németországban Brugmann Jánost és Cölde Tivadart látjuk. Franciaországban említhetők : Tisserand János, Fradin Antal, Fráter Rikárd, aki VII. Károlynak és Jeanne d' Arc-nak fenntartója volt, képes volt uralkodni egyfolytában tíz, tizenegy óráig 5—6000 személyű hallgatóságon, és mindegyiknél nagyobb Maillard Olivér, a művelt teológus, aki szónoklataiban póriassá válik, konyhalatinsággal beszél, tréfál, sőt énekel a szószéken. Rettenetesen szigorú s az ördög és a halál megjelenítésében változatos mester Olivér testvér, aki egyúttal heves ellentéteket egyesít magában : olvadozó, mint valami klarissza, ha Jézusról beszél, amikor pedig a bűnöket ostorozza, szabados, mint akár egy fabliaux

1) szerzője, szertelen és csipős, mint Rabelais

2) előfutára. Ezeknek a szónokoknak más és más jellemvonásuk van : erkölcsi tárgy homiliába foglalva, az erkölcsök ostorozása, a népies hang, azonkívül mindegyik védelmez egy-egy ájtatosságot vagy egy-egy jótékonysági intézményt, amely különösen egyiknek-másiknak szívén fekszik. Sienai Szent Bernardin Jézus Szentséges Nevét és a bebörtönzötteket, Boldog Feltrei Bernardin a Monte da Pietà intézményt (zálogház és takarékpénztár), amelyet 1460 és 1462 között alapított a ferences Terni Barnabás a zsidók vámpiruzsorája ellen, Boldog Carcanoi Mihály, Sforza Ferenc barátja és Blanka Mária gyóntatója a kórházak alapítását és megjobbítását mozdítja elő ; Marchiai Szent Jakab és Tisserand János az eltévedt nők becsületének helyreállítását szorgalmazzák. Mások a misztikát, a kolostori prédikáció legkényesebb ágát művelték. így Settimo János Firenzében és Fridolin István, a nürnbergi klarisszák igazgatója, aki a Lelki Május és Lelki Osz c. művek szerzője. Németországban sokan terjedelmesen fejtegetik a Szenvedés tárgyát. így Kannemann János testvér, Meder János t. és Werli Henrik. Itáliában sokan ugyanazon az úton haladnak, csak 1.) Fabliaux néven az olyan középkori (XII. századtól kezdve) tréfás elbeszélések értendők, amelyek néha az illetlenségig cinikus és szabadszájú jellegűek voltak. Zártkörű, ünnepi ebédeknél adták elő ezeket. Eleinte csak férfi társaságoknak voltak szánva. 2.) Rabelais Ferenc (1483—1553) francia szatirikus író. Hírnevét Gargantua és Pantagruel című regényciklusa szerezte meg, amelyekben kora társadalmának hibáit ostorozta maró gúnnyal. Orvos és nyelvész is volt.