P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

jesztése, amely a test és lélek között meggyöngíti a szakadást és az istenit az emberivel kiengeszteli ; részleges az a nyomatékos ösztökélés, amelyet egyeseknek és a népeknek személyiségük fejlesztésére adott. Éppen a ferencesség, amelynek Alapítója kikötötte az imádás, dicséret és hálaadás fohászát, valamint önmagának a legmélyebb megvetését, Duns Skót révén az erőkifejtés mestere lesz. Fölgyújtja a XIII. században azt az erőt, amellyel ember az ember, t. i. az akaratot. Az akarat fejleszti a hivatást és szüli a jellemeket. Világosan kitetszik ez a rend nagyjaiból, akiknek habár ugyanaz volt szellemük és céljuk, mégis megőrzik saját énjük és nemzetiségük jellegzetességeit is. Szent Bonaventurának buzgalma és személyisége, amelyek a kormányzati bölcsességben egyenlítődnek ki, túlnyomóan itáliai vonást mutatnak, amint viszont Duns Skót akaratelvi iránya és Bacon tudományos-gyakorlati törekvése általában angolszász jellegzetesség ; Raymundus Lullus mély szemlélődései, amelyek a cselekvési ösztönből erednek, többnyire spanyol különbözőség. A ferencesség a népességekben is a vidéki és nemzeti — ha vannak ilyenek — sajátosságokat kedveli. Nyelvükön beszél, énekli dalaikat, fegyelmezi és megszenteli munkájukat, tanulmányozza szokásaikat, leereszkedik gondolatvilágukhoz és érzelmeikhez, hogy Isten felé irányítsa őket. A Naphimnus megkereszteli az olasz nyelvet, Lullus költeményei, Cantics d'amor entre l'Amie y l'Amat pedig a katalán nyelvvel teszi ugyanezt. A ferences korda két, egymással ellentétes jellegzetességet szorít egybe : a hazafit és a katolikust. Ez a franciskanizmus egy másik, a történelemre szintén igen fontos kiegyenlítő hatása. Ez a római egységben, vagyis Krisztus királyságában való nemzeti elkülönböződést jelenti. A szegénységben törhetetlen spirituálisoktól a gondolat nagy mestereiig, a tömegeket magukkal ragadó szónokoktól a szárazföldeket befutó misszionáriusokig a ferences XIII. század az óriások százada, amely a rendnek kyklopi alapot vet és rányomja szellemét az Egyház, a liturgia és a világ életére. Mindaz, amit a rinascimento dicsősége majd művel ; a szépség kultusza, a természet tanulmányozása, az akarat erősítése, a jellemvonás nagylelkűsége, az élet öröme — az a XIII. században ferences vonás, és ameddig ferences marad,