A ferences világi rend (Budapest 1947)
Második rész. A Világi Ferences Rendszabály szövegei
„A halhatatlan pápa már akkor érezte ezt, mielőtt Szent Péter trónjára lépett. Amikor ugyanis még a perugiaiak bíborosérseke volt és IX. Piusz pápa az assziszi harmadikrendiek pártfogójává nevezte ki, többször emelte fel szavát a Harmadik Rend felkarolása és terjesztése ügyében s gondosan rajta volt, hogy szükséghez mérten mindent eltávolítson, ami ezzel a céllal ellenkezni látszott, de különösen az alaptalan aggodalmakat és előítéleteket. Pecci Joákimnak, a perugiai Érseknek és a római Anyaszentegyház bíborosának gondolkodása tehát már útját egyengeti a későbbi XIII. Leó pápa eszméje megértésének. A IV. Miklós-féle első szabályzat újjáalakítása az említett Misericors Dei Filius kezdetű bullában történt 1883. május 30-án. Az újjáalakítás legnagyobb jelentősége a Harmadik Rend mindenütt megújuló életében mutatkozik. Talán nem hasztalan említjük meg XIII. Leó irányelvét a szabályzat megújításában: „Senki se gondolja — mondja a Pápa — hogy a Rend lényegéből bármit is elvettünk; épp azt akarjuk, hogy az mindenben változatlan és épp maradjon." Ugyanezt a nyilatkozatot tette a Szeráfi Rend egyetemes elöljárói előtt az 1883. július 7-iki kihallgatáson: „Egyesek azt gondolták, hogy a Misericors Dei Filius kezdetű új rendelet egyszerű testületté és egyesületté fokozta le a Harmadik Rendet. Nem ez a Mi szándékunk, hanem — amint kifejtettük — megmarad az Intézmény természete és lényege; s nem egyszerű társulat, hanem valóságos rend marad továbbra is." Az újabb pápák pedig, mint X. Piusz, XV. Benedek és XI. Piusz, apostoli leveleikben és rendeleteikben szem előtt tartották és megerősítették a XIII. Leó-féle szabályzatot, amint ez eléggé kiviláglik az okmányokból és az egyházi törvényhozásból." Amit itt az egyetemes Rendfőnök mond, az most az egyes szövegek egybevetéséből is kiviláglik. A rendszabály szövege. Első fejezet. A felvétel, a próbaév és a fogadalom. 1. Csak olyanokat szabad fölvenni, akik életük tizennegyedik évét már betöltötték, továbbá jóerkölcsűek, békességszeretők és főképen a katolikus hit megvallásáról ismeretesek s a római Anyaszentegyház és az Apostoli Szentszék iránt való engedelmességben kipróbáltak.