A ferences világi rend (Budapest 1947)

Második rész. A Világi Ferences Rendszabály szövegei

I. v * • AZ 1221-ES RENDSZABÁLY. Ezt a szöveget Sabatier találta meg, mint az előző fejezetekben már láthattuk az abruzzói Capistránoban, ahol a XX. jelzésű kézírásos kódexben volt meg. Ö is adta ki Párisban, 1903-ban az OPUSCULES de critique historique I, címen, Boehmer pedig az Analekton című munkában. Ugyanennek a szövegnek egyéb kéziratait is megtalálták. P. Lemmens és P. Van den Wyngaert adta ki 1913ban, illetve 1920-ban. Előzményeinek szolgál Szent Ferencnek: Az összes Hívekhez intézett levele. Belló Lénárt, egyetemes főnök így foglalja össze a levél tartalmát a Harmadik Rendről szóló körlevelében. „A keresztény ember eszményképét már az összes hívekhez intézett levelében körvonalazta. Ügy tetszik, mintha ez tartalmazná azt az életmódot, amelyet Boldog Celanói Tamás szerint, minden rangú és rendű embernek az üdvösség útja gyanánt megjelölt. A keresztény tökéletesség foglalata ennek a levélnek a tanítása szerint az, hogy fogadjuk az Isten Fiát magunkba tiszta szívvel és tiszta testtel s válasszuk azt az útat, amelyen Ö haladt, amikor érettünk testté lett, „aki bár gazdag volt mindenek fölött, mégis Ö maga Szentséges Anyjával egyetemben a szent szegénységet akarta választani." A megtestesült Ige iránti szeretete az Istenember követése után való vágyódás és törekvés lesz. Innen ered Szent Ferenc Atyánknak az a nagy és lángoló áhítata, amely mindennek középpontjába Krisztust állítja s amelynek mai szóval krisztocentrikus szemlélet a neve. A földi dolgok megvetését, az alázatosságot, a mindenkire kiáradó szeretetet, a feljebbvalóknak a kisebbek iránti kegyességét, minden teremtménynek a maga rendje szerint való kedvelését a Teremtő szerelméért, aki azt akarta, hogy Őáltala, vagyis az Ö Igéje által legyen minden, végül az igazságosság, a szeretet, — és a béke cselekedeteit úgy fogja föl Szeráfi Atyánk, hogy azoknak együttvéve az élő Krisztust kell utánozniok és állandóan hálát adniok a teremtés és a