A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

tartására, hogy megvalósuljon minél előbb nagy vágya: mindenki ismerje meg, értékelje, szeresse a Harmadik Rendet, hogy oda minél hamarabb belépjen! Végül is 1883. május 30-án megjelenik a híres alkotmányszerű körlevél, a Misericors Dei Filius, amelyben módosítja, helyesebben a megváltozott korszellemhez változtatja a Rendszabályt, hogy ezzel a Világi Rendbe való tömeges belépést a hívőknek megkönnyítse. A Harmadik Rend iránti lelkesedése most még nagyobb lett. Minden úton-módon azon volt a nagy Pápa, hogy hívei közül minél többen lépjenek be a Harmadik Rendbe. Ha lelkesíteni kellett, Ö volt az első, aki a Terciárius Világkongresszusok összehívásán fáradozott, ö oldotta meg az átalakított Rendszabály magyarázatánál adódó nehézségeket elsőnek. És végül újabb és újabb búcsúkkal gazdagította, a Rend terjedésének érdekében pedig kiváltságokkal látta el a Rendet. Idéznünk kell még az 1884. április 20-án kelt Humánum genus című körlevelét, amelyben a Harmadik Rendet, mint a szabadkőművesség elleni hatásos fegyvert állítja elénk. Másik híres körlevele az 1885. december 22-én kelt Quoad auctoritate. Ebben rendkívüli jubileumi szentévet hirdet s bűnbánatra inti a népet a közeledő szentév alkalmából és újólag eléjük állítja a Harmadik Rendet, mint amelyik hivatva van „ezt az erényt intézményesen is ápolni." És így folytatta éveken keresztül a Szent Atya buzdításaiban, bátorításaiban, tanácsaiban. Lelkesedése nemhogy csökkenne, hanem napról-napra nagyobb a Világi Rend iránt. Úgyannyira, hogy pápasága végén az 1900-as szentévben így kiált föl: „Mivel Mi is a Harmadik Rendhez tartozunk, különböző módon bizonyítottuk, milyen értékesnek tartjuk és mennyire kedveljük szívünkben, mióta elhivattunk a Pápai trónra. És ezt méltán tettük, mert mindig meg voltunk győződve, hogy Szent Ferencnek ez az intézménye, ha jól és a szabályok szerint élnek benne az emberek, igen alkalmas lényegében arra, hogy meggyógyítsa az emberi társadalomnak mindazokat a betegségeit, melyekben ma szinte végsőt vonaglik a meggyötrött emberiség." És el kell ismernünk: Európában és a világon szerte —- talán csak Magyarországot kivéve — nem talált süket