A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

tése érdekében. Néhány évvel később (1875. november 26-án) a subasoi terciárius zarándoklat alkalmával csodálatos beszédet tartott a Harmadik Rendről. Ebben bemutatta azt a sok hatóerőt és kisugárzást, amelyet a rend a mai időkben is áldásosán kifejthet, csak hagyjuk azt érvényre juttatni! 1877. karácsonyán ismét pásztorlevelet bocsát ki s ebben a Harmadik Rend értékét és előkelő szent mivoltát bizonyítja, Ars szent Plébánosának, de Legur prelátusnak és IX. Pius pápának életével, mint akik buzgó harmadikrendiek voltak. S végül a maga tapasztalatából még azt adja hozzá, hogy kívánja a Rend minél buzgóbb terjesztését, rámutatva a kötelezettségek megtartásának könnyedségére s amellett rámutatva azokra az igen értékes gyümölcsökre is, amelyek a Rendből fakadnak. A ferences szellem terjesztésével, melyet a Harmadik Renden keresztül akart elérni, akkor ért el csodálatos eredményeket, amikor 1878. február 20-án az angyali IX. Pius pápa után Szent Péter székébe lépett. A pápaság nyomasztó gondjai nemhogy elhidegítették volna a ferences gondolattól, — ellenkezőleg. Életrajz-írói mind megemlítik izzó lelkesedését Szent Ferenc és Rendje iránt. Ezt bőségesen igazolja a rengeteg hátramaradt okirat. Mindjárt 1878. márciusában, tehát alig egy hónappal koronázása után, Assziszi egy küldöttségét fogadta. Ezek áldását kérték a készülődő ünnepi előkészületekre, amelyeket Szent Ferenc születése hétszázadik évfordulójára rendeztek. XIII. Leó rajongó szeretetéről tett előttük vallomást Szent Ferenc és szülővárosa iránt és megerősítette meggyőződését, hogy amint Szentünket Isten a középkorban a XIII. század betegségeinek orvosságául adta, úgy adja a mai időkben a Harmadik Rendet az evangéliumi élet megvalósításának legjobb eszközéül. Kívánta a Rend fölvirágzását és terjesztését az assziszieknek. Minden alkalmat megragadott a Rend terjesztésére. Egyik napon Sallot apátot, a francia Arcz les-Gray városka plébánosát fogadta magánkihallgatáson. Búcsúzóul megkérdezte tőle: „Milyen úton akar Franciaországba visszatérni?" „Loréton keresztül, Szentséges Atyám!" „Helyes, de el kell mennie Assziszibe is és néhány napot ott kell töltenie. Egy keresztény sincs, aki azon a helyen meg ne illetődnék és ne érezné hitének megerősödését." „Szívesen mennék, Szentatyám, de nincs már időm." „Ugyan, az idő