A ferences világi rend (Budapest 1947)
Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története
és női szerzetes-társulatok, amelyek a ferences Harmadik Rend szerzetesi szabályait vették alapul. 1 9 Üjabb nehézségek. A Világi Rendnek ez alatt még néhányszor nehézségekkel kellett megküzdenie. Az eretnekség gyanújából ugyan győztesen került ki s ekkor új virágzást ért meg. Azonban a Nyugat egyházszakadása alatt a lelkek elfásultak, nem tudták eldönteni, ki tartozik az igazi Pápához, ki nem s így a Harmadik Rendet is elfelejtették. Az okiratok a testvérületek leapadásának ijesztő méreteiről számolnak be. Ez azonban egyáltalán nem azt jelentette, mintha a megmaradtak lemondtak volna az eszményi ferences életmódról. V. Urbán (1362—Í370) és később XI. Gergely (1370—1378) apostoli leveleikben nyíltan dicsérik a terciáriusok buzgóságát és hallatlan munkakedvét. A Rend függetlenségének kérdése ismét előtérbe kerül s ez az intézmény újraéledését igen erősen hátráltatja. Végül is a XVIII. század elején megoldották a dolgot és a pereskedéseknek véget vetettek. XIII. Benedek Pápa ugyanis 1725—1729-ig dolgozott fáradhatatlanul a kérdésen s úgy határozott, hogy Szent Ferenc összes fiai, a Minoriták, Kapucinusok, obszervánsok és szerzetes Harmadikrendiek egyaránt beöltöztethetik a Harmadik Rend ruhájába a jelentkezőket s a világi Harmadik Rend tagjai, bármelyik Rendfőnök alá tartozzanak is, — mindnyájan ugyanazokban a kegyelmekben részesülnek. Mivel állandó torzsalkodások voltak ebben az időben a Renden belül, sok helyen a Rend szellemét nem tudták megkülönböztetni annak képviselőitől s innen egyes helyeken a visszaesés. De ismét más helyeken igen virágzó volt a rendi élet. A nagy ferencesek mindig kötelességüknek tartották, hogy Szent Ferenc Atya apostoli lelkületét minél szélesebb körben terjesszék. Olaszországban Sziénai Szent Bernardin, Boldog Bernardin de Bustis, Hazánkban, Németországban és Lengyelországban Kapisztrán Szent János, Brindizi Szent Lőrinc és Marchiai Szent Jakab buzgó terjesztői voltak Világi Rendünknek. Sajnos, okiratok hiányában nem tudunk apostolkodásukról pontos adatokat fölmutatni. P. Bughetti kiadta a toscánai ferences tartomány káptalani évkönyveit. Ebből megtudjuk, hogy a XV. és XVI.
