A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

egy újabb kiadás. Ezt hagyta jóvá a ferences IV. Miklós pápa 1289. augusztus 18-án. De itt sem egyeznek meg a történészek, hogy tudniillik ezeket a módosításokat a pápa tette-e, vagy pedig a Rend egyes elöljárói. Inkább ez az utóbbi valószínű, mivel a bolognai egyetemes káptalan után néhány hónapra igen hálálkodnak a ferrarai Medici Hugolinnak, „aki igen nagy gonddal és szorgalommal gondoskodott a pápai udvarnál Szabályunk megerősítése érdekében." Ezek a módosítások a világi Rend tagjainak erkölcsi és hitbeli vezetésének kérdését érintik. Csupán kettő vonatkozik magára a rendi községre és ez igen nagy fontosságú jogi szempontból is: az első (a II. fejezetben) megtiltja, hogy valaki is visszavonja fogadalmát, hacsak nem abban az esetben, hogy másik rendbe lépjen. A második (a XV. fejezetben) pedig elrendeli, hogy a Látogató tisztét csak ferences töltheti be s ezért ezt sem világi, sem másfajta szerzetes nem vállalhatja. A látogatásnak általános szabály szerint, egyszer egy évben meg kell történnie.

5

9 Ez a Második Rendszabály, mint a történészek nevezik, érvényben marad majd hétszáz éven keresztül, azaz XIII. Leó rendszabályának megjelenéséig, 1882-ig. JEGYZETEK 1 Ezt a művet a Quaracchi Atyák adták ki 1906—1912-ben kiadott Analecta Franciscana, IV. és V. kötetében. 2 Acta Bollandi 202. stb., idézi dr. Weisz: Világtörténet, V. kötet, 412. lap. 3 P. Fidentius van den Borne: Franziskanische Studien, 1929. szept. 4 U. o. 5 Máté 10, 7—13. 6 Dante: Paradicsom, XI. 87—93. Babits Mihály fordításában. 7 De Vitry leveleit kiadta Bochmer: Analekten zur Geschichte des Franziskus von Assisi, Leipzig, 1904., 94. lapon. 8 Ozanam: Itália ferencrendi költői a XIII. században. 8 Innumerae virgines Ciarae rumoribus excitati, dum ad claustralem vitam transire non praevaleant, in patriis domibus sine regula regulariter vivere studebant. „Vita S. Ciarae auctore Anonymo coaevo." Antverpiae 1725., 45. lapon. Similiter et viri uxorati et mulieres maritae a lege matrimonii non valentes (liberari) de fratrum salubri consilio se in domibus propriis arctiori poenitentia comitabant. Acta Sanctorum, Thomus 51., 537. p. Balanyi: Anima franciscana.