A ferences világi rend (Budapest 1947)
Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története
sége, hiszen egészen addig az időpontig sem határozott körvonal azottsága, sem pedig általános, vagy részleges szervei nincsenek." És folytatja, hogy ennek oka ott van, mivel „Assziszi Ferenc gondolata első pillanatban nem szerzetesrend megalapítása volt az Egyházban már létező számos hasonló régi intézmény példájára. Neki szándéka volt egy hatalmas testvérületbe tömöríteni a jóakaratú lelkeket, akik szabályuknak és életmódjuknak a gyakorlati Evangelium ösvényét választották." 2 5 így tehát ezeknek a kritikusoknak véleménye szerint, akiket még Lempp, Little, Pierron, Seton, Tocco, Zanoni és Cambiaso is követ 2 6 —• az első és igazi, Szent Ferenc által alapított rend, vagy inkább helyesebben testület tulaj donkép az, amelyet mi a Bűnbánók Harmadik Rendjének nevezünk. Ebből vált ki azután, megszervezett formában a Kisebbek és Klarisszáknak a Rendje. Tehát a Szeráfi Alapító gondolatának és eszméjének a Harmadik Rend volt az előbbrevaló és nem az Első, illetve a Második, azoknak a lelkeknek, akik a világot el akarták hagyni és a tökéletesebb életmódot akarták megvalósítani. Elméletük egyszerű cáfolata. Ezek azonban kiagyalt és alaptalan elméletek. Amint ugyanis elméleteik bizonyítására történeti bizonyítékokat kérünk, — nem tudnak adni. És maga P. Mandonnet is kénytelen a végén elméletét a történeti fejlődés egyszerű hasonlatává szűkíteni a többi középkori intézményekhez való összehasonlításával. Beismeri azt is, hogy a „Bűnbánók" nevét az Első Rend is viselte kezdetben. „Szent Ferenc Rendje — írja — világi eredete miatt a XIII. század vallásos társulatainak jellemző sorába lép. Mindjárt kezdetben osztatlan társadalmi halmazt képez. Az egyenlőtlen irányzatok és magatartások s főleg külső tevékenység befolyása következtében ez a halmaz elemeire szakadt s ekkor már megkülönböztetett csoportokat alkot. Ilyen módon lassankint vált le a Szent Ferenc által alapított törzsről a Kisebb Testvérek, a Szegény Ürnők és a Bűnbánó Testvérek most már nem kezdetleges közössége." 2 7 Még a legtekintélyesebb életrajzírók — Celanói Tamás, Három Társ és Szent Bonaventúra — sem említi a Poverello körül élő lelkek kevert, kusza, alaktalan testületét. Azt elmondják, hogy beszédei és példája nyomán a l i
