A ferences világi rend (Budapest 1947)

Ötödik rész. A Rend terjedésének akadályai és azok leküzdése

A TERCIÁRIUSOK (ÚJONCOK ÉS FOGAD ALMASOK) HIÁNYOS NEVELÉSE. Szintén igen „fontos" akadály. Igen kevés helyen valósítják meg azt, amit XIII. Leó Pápa kívánt: Szent Ferenc szellemének terjesztését. Sőt, éppen rendi községeinkben is mindenről van szó sokszor, csak nem Szent Ferencről. A ferences szellemtől várják ugyanis a pápák a világ szellemének hitbeli és erkölcsi megújhodását. Ez azonban értelmi munka és részleteiben kidolgozott erkölcsi oktatás is. A terciárius nevelése ennek a szellemnek táplálása, művelése, fejlesztése és gyümölcsöztetése. A ferences szellem ezért volt nagy fejezete könyvünknek. E nélkül a teljes evangéliumi eszményt nem érhetjük el. A bűnbánat, áldozat, áhítat, szeretet a főbb útjai ennek a szellemnek s ezt minden újoncnak és fogadalmasnak ismernie kell a Rendszabállyal együtt. Ehhez rendszeres, kitartó és arányos részletekben kell kifejteni mindazt, ami a szellemünkhöz tartozik. Ez a kötelesség az ujoncév alatt az ujoncmesterre tartozik. — A fogadalmasok további irányítása már az Igazgató kötelessége. Ez azonban nem szétválasztó szabály, mert az újoncokra is ügyel az Igazgató. Hiszen magukat az ujoncmestereket is az Igazgatónak kell irányítania, mégpedig állandóan, kitartóan, következetesen. Hiszen az Igazgató az ujoncmester által kioktatott újoncokra fogadalmas korukban egészen különleges munkakört is bíz, amit az ő előzetes lelki irányítása nélkül az új fogadalmas nem tud teljesíteni. Azonban az ujoncmester oktatása több szempontból sokkal fontosabb, mint a papé. Elsősorban gyakorlatibb. Hiszen az ujoncmester a világban él, jobban ismeri a veszedelmeket, mint a pap s épp úgy látják ezeket a veszedelmeket az újoncok is. Ezért sokkal kézzelfoghatóbban ismertetik a Rendszabályt s viszik közelebb hallgatóik lelkéhez. Azonkívül a pap szabatosan akar beszélni s ezzel elsiklik a mélységek fölött észrevétlenül, az ujoncmes-