A ferences világi rend (Budapest 1947)

Ötödik rész. A Rend terjedésének akadályai és azok leküzdése

csotokra még ez évben lépjen be!" — mondotta XI. Pius pápa. Tehát ismerjük korunk pápáinak szándékát: terjeszszük a Világi Rendet. Mindenütt, ahol csak katolikusok vannak! És ez így van rendjén. Az a rend, amely nem toboroz tagokat magának, veszteglő, haldokló szervezet. A halál lassankint kürtja a rendi községeket, hacsak egy új, fiatal palántakertet be nem ültetünk a már öregedő gyümölcsösbe. De hogyan? Kik legyenek a Harmadik Rend apostolai? Ki irányítsa propagandájukat? Hiszen az elmélet legtöbb esetben elfakul és erejét veszti a gyakorlatban. Ezért kell szólnunk külön-külön: kik a Harmadik Rend apostolai, kiknek hirdessük a Harmadik Rendet s hogyan terjesszük a Harmadik Rendet? Kik a Harmadikrend apostolai? Hangsúlyoznunk kell: maguknak a terciáriusoknak kell azon lenniök, hogy a Rend megismertessék, megszerettessék és így minél több tagot szervezzenek be. Kétségtelenül igaz, hogy a ferenceseknek hivatása Szeráfi Atyjuk rendjének a terjesztése; a rendi községek igazgatóinak, a plébánosoknak, vagy megbízottaknak szintén kötelessége, hogy életet vigyenek a rendbe. De menynyivel könnyebb, hathatósabb és gyümölcsözőbb az egyéni apostolkodás! A szószékről hirdetni a Harmadik Rendet, előadva előnyeit, értékeit, gyümölcseit, rengeteg búcsúit, ez természetesen a leghivatalosabb mód és az Egyház szándékainak meg is felel. Sokszor csodálatos halfogásra emlékeztető eredményeket mutat föl, amikor egész plébániák iratkoznak a Világi Rendbe. De ez nem igazi módja a toborzásnak! Ez csak rendkívüli módja, eltekintve attól, hogy sokan le is maradnak azok közül, akik csak a meggyőző beszéd hatására léptek be a Rendbe. És hány van az ilyen tömeges beöltözések között, akiket később ki kell tennünk, mert az eszmény megvalósítására nem alkalmasak. Az egyéni apostolkodás sokkal biztosabb eredményeiben s nem is kevésbbé termékeny, ha helyesen gyakoroljuk. Milyen más hatással van egy barátunk, vagy gyónta-