A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

máskép a Bűnbánó Testvéreknek. Ez kétségen kívül álló tény. Íme, ezért fogadja el kivétel nélkül minden kor tör­ténésze a Szent Ferenc által történt alapítást. A vita nem is itt van. Inkább ott, hogy ezek az ősforrások a ténymeg­állapításon kívül sem időt, sem helyet nem említenek. Eb­ből azután a tudósok közt igen sok vita keletkezett. Érde­mes velük foglalkozni, már csak azért is, mert ebből a Har­madik Rend természetét, mivoltát jobban megismerjük. És ezen a ponton pontos megegyezésre sohasem ju­tunk. A középkori történetírók, különösen a szentek éle­tének írói, megelégedtek a Szent lelki képének megrajzo­lásával. Ami ehhez szükséges volt, azt elmondották, a tör­ténelem azonban csak kiegészítő keret. Ezért nem találunk Szent Ferencnél pontos helyrajzot és időrendi utalást. Más­részt nincs is még a kezünkben minden okmány. Legtöbb­jük vagy elveszett, vagy még föl sem fedeztük a könyv­tárak és levéltárak aktáinak tömkelegében. Azt azonban mindamellett tudjuk, hogy Ferenc és tár­sainak példáját látva az emberek, — követni akarták őket a ferences szellem tüzes, áldozatos és apostoli útján. A vi­lágot azonban nem hagyhatták el és nem is kellett el­hagyniok. De vágyaik teljesedésének pillanata még nem következett be. Addig pedig Ferenc gyakorlati tanáccsal látta el őket, mint Da Bessa Bernát mondja 2 2 és türelemre intette őket, mert rájuk is gondolt. Ezt azért kell hang­súlyoznunk, mert a Harmadik Rendnek semmiféle nyomát nem találjuk megindulásuk kezdetén az első két Rendben. Az újabb kor elméletei. Ez az állításunk annál fontosabb, mert újabban a Fe­rencrend barátai közül néhányan olyan elméleteket állí­tottak föl, amelyek teljesen ellenkeznek a ferences hagyo­mányokkal s egyetlen történelmi adat sem támasztja alá állításukat. Véleményük szerint a Poverello nem óhajtott egyházi értelemben vett szerzetesrendet alapítani külön a férfiak, külön a nők számára. Először csak maga köré gyűj­tötte az embereket, hogy a szerzetesi erényeket gyakorol­ják, majd később lassankint leváltak az eredeti törzsről a testvérek, nővérek, — végül pedig a világban élők cso­portjai. Az első ilyen hagyományellenes volt Müller Károly. 1885-ben kiadott könyvében ezeket írja: „Semmi sem he-

Next

/
Oldalképek
Tartalom