A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

Már esküvőjük alkalmával magukra öltötték Szent Ferenc bűnbánó ruháját. II. Károlyt követte a nápolyi királyságban, aki őt Ariánó grófjává nevezte ki. Szent Elzeár élete az imádság, az apostolkodó buzgóság s az igazságos kormányzás közt telt el, de egész élete imádság volt, amint távolban lévő hitvesének írja: „Te tudod, hogy állandó lakhelyem Jézus Szívében van, biztos lehetsz, hogy ezen a menedékhelyen mindig megtalálsz." Párisban halt meg Szent Elzeár 1325-ben. A szeretet azonban erősebb, mint a halál s halála után is többször vigasztalta jegyesét látomásokban annak egészen 1358-ban bekövetkezett haláláig. Európa legelpuhultabb udvarában született Boldog Valois Johanna. Atyja: XI. Lajos, szinte gyűlölte őt, hiszen ő következett a trónon s nem tudta elviselni őt vallásos érzelmei miatt. Johanna gyóntatója két ferences volt, s ők vették rá őt, hogy lépjen be a Harmadik Rendbe. Bár atyjának szerzetbe lépési szándékát fölfedte, a zsarnok király Orléáns hercegének szánta őt nőül. Ez, bár fogadalmába belegyezett, a királytól kicsikart hitvesével durván és gorombán bánt. Amikor apósa után a trónra lépett, a házasság fölbontását kérte. Mivel házaséletet egyáltalán nem éltek, házasság nem lévén, az Egyház könnyen fölbontotta a köteléket. Johanna azonban továbbra is Franciaország királynője maradt s így volt jegyesének megkegyelmezett, amikor egy összeesküvés főszereplőjeként bevádolták. Ez a súlyos lelki próba Johannának égi jel lett, hogy egészen Istennek szentelje magát s szerzetet alapítson. Gyóntatója segítségével: P. Gábriel-Máriával, megszerkeszti az új Szerzet Rendszabályát, amelyet sok nehézség után jóvá is hagynak. A rendet Szűz Mária Rendjének, vagy máskép Gyümölcsoltó Boldogasszony Rendjének nevezte el. De ő minden megpróbáltatását vidáman viselte el s ezzel az öröm és a ferences napsugaras lelkiség egyik jellemző alakjaként halt meg, miután Berry hercegnőt királynői méltóságával ruházta föl s ő maga a Bourges melletti királyi palota kolostorában rendjének tagja lett, 1505-ben. Az Altieri fejedelmi családból származott Boldog Albertoni Ludovika. Egy fiatal nemesnek volt a hitvese, akitől három leánya született. Mivel korán özvegy lett, nem akarta három leányát árván hagyni s ezért Rómában a