A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

családfői tiszte csodálatosan szép, egészen evangéliumi volt. De uralkodásában is jellemzi őt a keresztény fejedelem minden szép erénye. Vincennesben tölgyfa alatt személyesen döntött a nép ügyeiről. 1260-ban megszüntette a párbajt, s helyette tanúkkal folyó törvényes tárgyalást irt elő. S a mellett államfői elfoglaltsága közepette is tudott időt szakítani a Rendszabály-kívánta zsolozsma elvégzésére, rózsafüzérre s mindennap szentmisét hallgatott. A ferences szegénységet ápolta, hiszen szegényes ruhában járt s udvarától távol tartotta a színházat, a vadászatot és a lovagi tornák nagy részét, amint ezt a Rendszabály kívánta. De nagy volt a szeretetben és alázatban is. Nagyhéten mezítláb járta be Páris templomait s alamizsnát osztott ki a szegények között. A szegényeknek kórházat is alapított s Isten házának nevezte el. Pénteken és szombaton tizenhárom szegényt látott vendégül asztalánál és ő maga szolgált föl nekik s megmosta lábukat. Legnagyobb öröme az volt, amikor barátaival a ferencesekkel lehetett: B. Egyed testvér, Szent Bonaventura és a domonkos Aquinói Szent Tamás, a tudósok fejedelme voltak meghitt barátai. Érthető, ha a tudomány és művészet képviselői benne előkelő pártfogóra találtak. Kétszer is járt a Szentföldön, hogy Krisztus Urunk szülőföldjét ismét a keresztényeknek szerezze vissza. Pestis következtében már első alkalommal sem járt szerencsével vállalkozása; úgyhogy fogoly lett. Vidámsága, szelídsége úgy megindította az ellenséget, hogy a királlyal rövidesen békét kötött, ismét szabaddá tette, sőt igen előkelő ajándékot adott neki: Krisztus töviskoronáját, melyet Párisban még ma is nagy tisztelettel vesznek körül a Töviskorona Kápolnában. Második útja alkalmával csak Tunisig jutott el. Itt meghalt pestisben 1270-ben. Franciaország egyik legnagyobb királyát Párisban temették el. Szíve Monréaleban van. A magyar uralkodóházzal is rokon Szent Elzeár, amennyiben az Anjou-házból származik. II. Károly, Nápoly királya, már korán jegyeséül szánta unokaöccsének: Glandévesi Boldog Delfinát. Amikor az oltár elé léptek, Delfina kijelentette, hogy Urának szüzességet fogadott. Elzeár örömmel egyezett bele fogadalmának megtartásába s a szent tisztaság napfényes himnusza volt egész életük.