A ferences világi rend (Budapest 1947)
Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története
Mikor az első kis csapat visszatér Porciunkulába, örömmel állapíthatta meg a Szent Pátriárka, hogy a lelkekbe elvetett mag nem volt hiábavaló, mert a kis csapat száma tizenkettőre növekedett, Ferencet is beleértve. Ekkor már szükségét érezte, hogy intézményére Krisztus Helytartójának engedélyét is kikérje: 6 S bármily csodás szegényes színe légyen, Mint egy király Incének tudtul adja kemény szándékát s első szent pecsétjét rendjének tőle nyomban elfogadja. A legáltalánosabb vélemény szerint ez 1209. tavaszán történt. Ettől kezdve a Rend rohamosan fejlődni kezdett s néhány év múlva Európa minden részén, sőt a hitetlenek közt is volt már Szent Ferencnek követője. Lassankint a Szeráfi Atya látni akarta fiait s meghívta őket a Káptalanra, melyet a Rend bölcsőjében, Porciunkulában tartottak. Különösen híres az 1221-ben tartott káptalan, amelyen több mint ötezer szerzetes vett részt. Ezeken a káptalanokon Ferenc atyai szívéről és törvényhozói bölcsességéről tett tanúságot. A Rend legokosabb és legerényesebb férfiainak tanácsára — Da Vitry szerint — a legszükségesebb intézkedésekről döntött Ferenc az intézmény terjedése és fegyelmezettsége érdekében. Nemsokára elkövetkezett az az idő, amikor az Első Rend szabályát ünnepélyesen, azaz bullával is jóváhagyta III. Honóriusz: 1223-ban. 7 Szegény Űrnők. így tehát a férfiak lelki igényeinek rendelkezésére állt ez a Rend, a mellett, hogy az apostolkodásnak is bő területe nyílt meg számukra. De az asszonyok sem maradtak közömbösek ekkora életszentség láttán, melyet a ferencesek Szeráfi Atyjuk vezetésével felmutattak. Ekkor egy főnemes leánya: Scifi Klára lángragyúlva a Poverelló szavaitól és példájától, elhatározza, hogy ő is elhagyja a világot és hiúságait. Ferenc tanácsára fölkészült az egyik éjtszaka, még pedig 1212. Virágvasárnapján s Porciunkulába szökött atyja kastélyából, ahol már várták a szerzetesek. Ekkor az Angyalos Boldogasszony oltárának tövében érintetlen tisztaságát az Űrnak áldozza, teljes szegénységben, tökéletes engedelmességben lelkének Atyja iránt s egész mindenének kiüresítésével.
