A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

tónkon kopogtató halál. E miatt el nem veszíthetjük az örvendező ferences lelkületet. Mert ezek fölött áll egy sugárzó, sokkal nagyobb hatalom: az imádság által leesdett kegyelemnek a hatalma s ezzel a hatalommal mindenen diadalmat arathatunk! örüljünk, örvendjünk, zengjünk Alleluját, mert miénk az Űr, mi pedig az övé!... Hősies példaképünk! 1931. január 31-én halt meg Battyhányi-Strattman László, Szent Ferenc Világi Rendjének tagja. Saját vagyonából Köpcsényben levő birtokán hórházat állít föl. Öriási szakképzettséggel: bölcseleti doktor, egyetemes orvosdoktor, műtősebész és szemspecialista. S mindezt a szegények érdekében. Ő maga fizeti orvosi karát, ápolónőket; kedves Nővéreket hív meg, közben adót is fizet kórházáért s még felesége is beáll az ápolónői munkába. 1929. novemberében betegszik meg s baja állandóan súlyosbodik a nehéz operációk után is. Egy rendkívül súlyos betegség támadta meg, amely tizennégy hónapi szenvedés után végzett vele. A szenvedéseket nyugodtan tűri s mikor injekciókkal akarják enyhíteni emberfölötti fájdalmait, elhárítja az ajánlatot: „Krisztus Urunknak a keresztfán sem adtak fájdalomcsillapító injekciót, legfeljebb epét..." És mosolyogva, békében tűr. Vigaszát az imában és a szentségek vételében leli. 1905. óta naponta imádkozta a Boldogságos Szűz kis zsolozsmáját, ezt legsúlyosabb kínjaiban sem mulasztaná el. És ugyanezen idő óta napi áldozó volt. Gyakran keresik fel egyházfők, szerzetesek; papbarátai misét mondanak betegágya mellett és megáldoztatják. Soha kitüntetéseknek nem örült, nem viselte őket. Most örül, hogy a pápai aranysarkantyús rend birtokosa. E rend tagjainak betegágyánál a papok misét mondhatnak. Védőszentjét, Szent László Királyt, akinek sírjánál vakok, nyomorékok és betegek csodálatos gyógyulást nyertek, különösképen tiszteli; egész életében az ő példáját követi. 1930. június 27-én, Szent László napján betegsége hirtelen megenyhül s ő derűsen mondja: „A jó Isten és Szent László mára kimenőt adtak!" 1931. január 22-én jött el érte a halál. Máskor a szokásos zsolozsmát csak estefelé szokta elmondani családja