A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

annyit mond róla: „Vir in omnibus simplex." Mindenben epvszerű férfiú. Már a természetében egyszerű Szent a folytonos gyakorlat által tökéletességig fejlesztette az egyszerűséget. Még azt is mondja a Celanói, hogy sohasem szerette, ha irányító helyzetbe került, attól pedig óvakodott, hogy uralkodjék mások felett, vagy diadalmasan örvendjen kicsinyes győzelmeinek. Az erényekről szóló dicséretét, melyet a Szent Szűz erényeinek dicsőítésére szánt, így kezdi el: „Üdvözlégy bölcseség, Te királynő, az Űr köszöntsön Téged nővéreddel: a szent és tiszta egyszerűséggel." Majd egy másik helyen: „A tiszta, szent egyszerűség zavarba hozza a világ minden bölcseségét." Milyen szükség van ma a szeráfi egyszerűségre! A mi társadalmunk tele van képmutatással, cifra nyomorúsággal, kívül-belül egyéni hazugsággal, társadalmi félreértésekkel és rágalmakkal. Hol van ez az Evangélium egyszerűségétől! Mennyivel nagyobb szabadság az evangéliumi bilincstelenség, mint a társadalmi kötöttségek ezer rabszolgasága! Szent Ferenc korában is megvolt a fényűzés, a csipke, a szertelen divat, de hol volt az a ma mérhetetlen fényűzéséhez képest! Íme, ezért van szükség a Harmadik Ferences Családra! A világban benne élve, az egyszerűség útján járva, az egyszerű és kicsiny dolgokat szeretve, milyen gazdag a lelkük s mily gazdaggá tehetnek másokat is példaadó, örömteli, derűs, békés boldogságukkal. Alleluja. Az Egyház ezt a szót a mély örvendezés, a napfényes lélek örömujjongására használja. A ferences örömnek közvetlen forrása az előző két erény: az alázat és egyszerűség. Közvetve pedig a benső élet rendezése a bilincstelenség által, hogy önzetlen, tiszta szívvel apostolkodhassék másokért Isten dicsőségére. Szent Ferenc Isten komédiása volt, aki nem várt az emberektől mást, mint bűnbánatot és szeretetet. Ö volt a nagy természet első igazi, nagy dalosa. Korában tele voltak az emberek borúlátással és kétségbeeséssel. Szent Ferenc új tavaszt pezsdített meg a vallásos élet megtespedt ereiben, a szív, a tevékenység, az öröm vérpezsdítő tavaszát. Ezt a tavaszt a bizalom, az alázat, a szeretet virágoztatta ki