A ferences világi rend (Budapest 1947)
Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában
elviselésében, amiért is a Szegényke címét érdemelte ki s megkapta a Keresztrefeszített sebeit. Tehát, hogy ne legyenek méltatlan fiai, öleljék át, legalább lélekben a szegénységet és viseljék önmegadással keresztjüket. Ezért különösen fontolják meg a világi ferences nővérek, hogy mind öltözködésükben, mind külső viselkedésükben legyenek a szemérmesség példaképei a nők és anyák előtt. Ennél nagyobb érdemeket nem szerezhetnek az Egyház és a társadalom előtt az erkölcsi megújhodás érdekében, mint ezzel a viselkedéssel. Mert ha ennek a Rendnek tagjai a szűkölködők érdekében oly sok jótékonykodási intézményt hívtak életre, nem hiányzanak bizonyára azoknak a testvéreknek szeretetteljes megsegítésében sem, akik az anyagiaknál súlyosabb szükségben szenvednek. És itt eszünkbe ötlik Péter Apostol mondása, amikor az első keresztényeket a szent élet példájára buzdította a pogányok előtt azért, hogy: „Látván jópéldátokat, dicsőítsék Istent ama napokban, mikor meglátogatja őket." Hasonlóan a világi ferencesek is öntsék szét Krisztus jó illatát a sértetlen hittel, ártatlan élettel és buzgó apostolkodással, hogy figyelmeztető fölhívás legyenek a távollevő testvéreknek a helyes útra. Ezt kívánja s ezt várja tőlük az Egyház." 2 6 XI. Piusz is imádkozó és hadakozó keresztényeket kíván, mert „az istentelenség már széles tömegekben beszüremkedett az emberi társadalomba: szervezeteivel még a népi iskolákba is eljutott s megmutatkozik a színházban és hasznosítja a maga részére a legújabb találmányokat is: rádió-előadásokat és beszédeket tart; saját könyvtára van, kinyomatja könyveit minden nyelven, pártokat szervez, gonoszságának emlékére okiratokat és emlékműveket gyárt. Sőt igyekszik nemzetközi szellemével még a gazdasági, politikai és katonai alakulatokba is belopózni. Ez a megszervezett és küzdve, harcolva dolgozó istentelenség fáradhatatlanul dolgozik embereivel, plakátjaival és előadásaival s a propaganda minden eszközével nyíltan, sőt titokban is. Tevékenyen közreműködik a közerkölcsiség irányításában s erősen megszervezett oroszlánkarmai között tartja a vigyázatlanokat. Amikor az istentelen ügy láttán ekkora tevékenységet kell tapasztalnunk, valóban önkéntelenül ajkunkra tolul Krisztus szomorú panasza: „Mert e világ fiai a maguk szemében okosabbak a világosság fiainál!" (Lk. XVI, 8.)
