A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

IV. APOSTOLOK ÜTJÁN. A ferences lélek, amikor imádkozik, Istenhez emelkedik; de mikor cselekszik, ugyanezt akarja tenni. Ez tehát a természetfölötti életnek két nézőpontja csupán. Közvetlenségében a ferences erélyes határozottságú s ezért a cselekvés szükséges neki. Isten országát akarja terjeszteni, dicsőségére áldozza magát. Természetfeletti módon cselekedni a szürke élet mindennapiságában, a béke szellemében: ez a ferences lelkiség ... A cselekvés társa a szegénységnek. Ezért utasítja viszsza a cselekvéssel járó fáradságának minden kárpótlását. Ezért nem gondol viszontszeretetre sem. „Ha szeretsz, téged is szeretnek majd; ha tiszteled az embereket, téged is tisztelnek; ha szolgálsz, téged is szolgálnak; ha jól viselkedsz másokkal szemben, úgy illik, hogy irántad is jól viselkedjenek. Mégis az a boldog, aki szeret és nem kívánja, hogy mások is szeressék; boldog az, aki jól viselkedik mások iránt és nem kívánja, hogy mások vele szemben jól viselkedjenék" — mondja Egyed testvér. Ezért tud becsületes, egyszerű és őszinte lenni. Ha csak egy lélek megmentéséért kell is megmondania az igazságot, történjék bár egészen a könnyek csordultáig, akkor is megmondja, hiszen nincs veszíteni valója. A ferences tevékenység fáradhatatlan, de nem önző célért, hanem mert az Evangélium Jézusa is folyton tevékenykedett. A ferences még a betegségében is tevékeny, legalább olyan értelemben, hogy környezetére akar hatni a ferences lélek hódító erejével. És azért tud hatni és alkotni, mert kivetkőzik önmagából, hogy mások érzelmeivel azonosíthassa magát, mielőtt még Krisztus békéjéhez vezetné az embereket. Ezért tudja, hogy hiába beszél valakivel, ha nem legsürgősebb ügyeivel foglalkozik. „Ha jól akarsz működni, vágd le kezed és szíveddel működj" — mondotta Egyed testvér. A szív, a szív a fontos. Ezért emészti föl magát az ima és apostolkodás áldo-