A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

BILINCSEK NÉLKÜL. Szent Ferenc élete bilincstelen élet volt. Harcolt teste ösztönei ellen, harcolt atyja ellen, hogy szegény lehessen. Könyörgött a Pápánál rendje szegénysége érdekében. És végül a teljes bilincstelenség volt a teljes alávetése rendtársai akaratának. Így szabadul meg a mulandóság bilincseitől és lesz egészen szabad a lelke. Nem engedelmeskedett Bernardone követeinek, nem akarja látni a kiközösített császárt Rivo Tortónál. Rendszabálya megszerkesztésében nem tűr beleszólást: „Ne beszéljetek nekem egyik reguláról sem; sem Szent Benedekéről, sem Szent Ágostonéról, sem Szent Bernátéról, sem valami életről és módozatról azon kívül, melyet nekem az Űr legirgalmasabban megmutatott és megengedett." Csak a Pápára, vagy annak megbízottjára, Hugolin bíborosra hallgat. Nem akar zárdát, mert lelkét nem tudja négy fal közé szorítani. Nem akar könyvet, mert nem akar más útján haladni. Nem akar méltóságot, mert a méltóság szolgaság. Szereti az erdőket és a vadon állatait és a madarakat, mert hirdetik az Isten áldott szabadságát és lelkének bilincstelenségét. És még a halál sem gát, hanem szabadító és az Ö nővére. Szent Ferenc kiszabadult kora előítéleteitől és így meg tudta valósítani a beléje ojtott isteni eszmét. Szabadságot, fölszabadulást hirdetett királynak, koldusnak, állatnak egyaránt. És az evangéliummal útjára küldi testvéreit, hogy hirdessék a bűnbánat útját. A szabadság tehát a rabszolgaságból való fölszabadulás. A test, a világ, az ösztönösség béklyóit törte ketté Ferenc és ezért tudott tiszta önbizalommal, súlytalan könynyedséggel járni a maga útján ... önmagunk megismerése. Szent Ferenc 1207-ben magányos életre szánta magát és a városa koldusainak ruháját hordta. Ekkor kezdte önmagát megismerni, mert lelke mélyére tekintett és be-