A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

Ûr Teste iránti szeretettől." S mikor megkérdezték tőle, mit tesz, miért van oly sokáig az oltár előtt, azt felelte: „Könyörgök, szeretek, imádok .. Ez az eucharisztikus szeretete éppen golgotai lelkéből fakadt. S a Golgota egy másik szent titokra irányította szeráflelkét: Betlehemre. 1219-ben járt a Szentföldön s egészen eltelt a Gyermek-Jézus iránti szeretettől. Ezért rendezte meg Greccióban is az első Karácsony-éjtszakát úgy, ahogy régen, akkor volt. S azóta a jászolyka Királya elindult diadalútjára s a betlehemes-mozgalmak föllendülése is a ferences szellem időszerűségét mutatja. A Gyermek-Jézus szeretetével indult el Jézus Nevének tisztelete is. Hiszen azon az éjtszakán is, mint az ünnepélyes mise szerpapja, oly édességgel ejtette ki a legszentebb Nevet, mintha méz lenne az ajkán. Betlehem fényességét, boldog örömét akarta belelopni még az állatokba is s kívánta, hogy karácsonykor még a pacsirták is jóllakjanak. Betlehem fényességében találta meg minden imádó örök mintaképét: a Gyermek Édesanyát. És az Angyalos Boldogasszony kis kápolnája volt életének kedves helye. Itt fogadta első testvéreit, itt öltöztette be Szent Klárát. Itt kérte a Szűz Anyától a porciunkulai teljes búcsút. És ennek a kis templomnak közelében halt is meg, valóban a Szűzanya lábainál. Ezért harcolt a Szeplőtelen Fogantatás hittételéért az ő Rendje s ezért jutott ez a nagy szerep: a hittétel kihirdetése éppen egy Terciárius Pápának — IX. Piusznak! Golgota és Betlehem iránti szeretetének a Szűz Anyatiszteletében is megvolt a páratlan találkozása később a Rend életében a Fájdalmas és örvendező Anya tiszteletében, amint mutatja az is, hogy az örvendetes és Fájdalmas Anya miséinek két szentlecke előtti himnusza is egy ferencesnek, Jacopa da Todinak alkotása. Idekívánkozik Szent Ferenc Atya imádsága a Szentséges Szűzanyához: Boldogasszony, Királyasszony, méltó, hogy az Ür válasszon, í rólad gyümölcsöt szakasszon, > jó Lelkével elárasszon.