A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

hanem egyenesen hozzá akar hasonulni, mint Pisai Bertalan könyvének címe is mondja. Ezért mondják Szent Ferencről, hogy nem is annyira imádkozott, mint inkább ő maga volt az imádság. A ferences hit. Ez a szentferenci hit kitűnik Atyánk imádságaiból is. Egyszerű. Hitte a gyermek egyszerűségével az Egyház hittételeit, a legmélyebbeket is kétség- és ellentmondás nélkül. Nagyon szívesen forgatta a Szentírást s ebből alakította ki mély lelkületét. Jobban bízott az imádság révén lelkébe sugárzó kegyelemben, mint a maga-kereste külön utakban. Ezért tudott gyermekien az Anyaszentegyházra hivatkozni és megnyugodott Krisztus Helytartójának ítéletében. Hányszor fordult életének döntő pillanataiban az evangéliumhoz! Amint a szent könyvet valahol felütötte, az ott talált igéket szó szerint vette s az Ég kinyilatkoztatását vélte kicsendülni élete munkájára. És nem is csalódott sohasem! Az az Űr, Aki az alázatosaknak és egyszerűeknek ígérte kegyelmét, mindig bőven halmozta el őt kegyelmével és segítségével. Gyakorlati. Nem tartozott Isten Szegénykéje azok közé, akik csak azt mondják: „Uram, Uram," de nem élnek hivatásuk magaslatán és nem kamatoztatják Istentől kapott tőkéjüket, azaz terméketlenül és hanyagul használják föl Isten kegyelmét. Jól ismerte Szent Jakab apostol intelmét, hogy a cselekedetek nélküli hit holt s attól a naptól kezdve, mikor az Űrtól kapott hivatását fölismerte, lelkesedéssel és állhatatosan igyekezett teljesíteni az Űr akaratát. Nem elégedett meg Isten és az Egyház parancsainak lelkiismeretes teljesítésével, hanem betű szerint akarta megtartani az Evangéliumot s ezt kívánta Rendszabályában testvéreitől is. És ezért jutott el a keresztény tökéletesség csodálatos magaslatára. Bátor. Megvédte hitét, ha kellett az ellenség kísértései ellen. Hiszen előtte is megjelent a kísértő az érzékek harcában, a gazdagságban, megtiszteltetésben s a szív- és a lélek gyöngeségeiben. Hogy meg kellett küzdenie azért, amiért meg mert jelenni városában mezítláb, a vidék rajongó tömegei közepette, zsák- és rongyruhában! S ezt tette ő, Assziszi lovagja, a deli ifjú, a vidám és gondtalan pünkösdi S A Ferencet Harmadik Rend