A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

II. A BELÜLVALÖ ÉLET. Hasonulás Krisztus Űrhöz. A Miatyánkról elmélkedik Szent Ferenc. Két részlete különösen megkapó: „Legyen meg akaratod a földön is és a mennyben is." Ezt fűzi hozzá: „add, hogy Téged szeressünk teljes szivünkből, mindig Rólad gondolkodjunk, teljes lelkünkből Utánad vágyódjunk, teljes elménkből minden szándékunkat Hozzád irányozzuk és mindenben tiszteleted keressük. Add, hogy minden erőnkből minden képességünket, lelkünk és testünk minden érzékét szereteted szolgálatára és ne egyébre fordítsuk. Add, hogy úgy szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat, mindenkit erőnkhöz képest szeretetedre gyullasszunk s úgy örvendjünk mások szerencséjének, mint a magunkénak, a szerencsétlenségben pedig részvéttel legyünk és senkinek sérelmet ne okozzunk." Szent Ferenc szerint tehát annyit jelent Isten akaratának teljesítése, mint szeretni. Másik helyen meg így ír Szent Ferenc: „a mindennapi kenyerünk a Te szerelmes Fiad, Jézus Krisztus s azért ez a kenyér legyen emléke, megértése, tisztelete a szeretetnek, melyet Ö táplál irántunk és amennyit csak értünk mondott, tett és szenvedett." Teljes önzetlenségében semmit sem kér az Űrtól, csak szeretetet, Krisztus szeretetét. A másik, Szent Ferencre jellemző imádság az Absorbeat: „Ragadja el, Uram, lelkemet, szerelmed izzó és édes ereje, hogy meghaljak szerelmed iránt való szerelemből, amint Te irántam való szeretetből méltóztattál meghalni." Ez az imádságos lelkület nemcsak földi dolgokról feledkezik meg, hanem a lelkieket sem kéri. Van egy másik imája: „ó, fölséges és dicsőséges Istenem! Világosítsd meg szívemet. Adj nekem igaz hitet, biztos reménységet, tökéletes szeretetet, mélységes alázatosságot. Adj nekem belátást és ismeretet arra nézve, hogy parancsolataidat szolgáljam." A ferences lélek nem csupán követni óhajtja Krisztust,