A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

szaka minden tündöklő eredménye mellett sem tudta megmenteni az életet a belső elszegényedéstől, a fenyegető ürességtől és ellaposodástól; nem tudott az életnek tartalmat, értelmet és öntudatot adni. Az ember a munkájától messze esett, sőt maga is csak egy gépalkatrész lett. Ezzel az ember tömeg lett: hitében, erkölcseiben, eszméiben. Az egyén nem számít többé annyira, hogy még az egyénekről is mint tömegről gondoskodik a jogszerinti hatalom. Űj erkölcsök, új eszmék. Rohan az élet is, mint a gyorsvonat, a repülőgép, s a rádió hullámain a hang. Az ész helyén áll az élmény, az érzelem. Művészien szépnek találják a szent életét éppen úgy, mint Scarlett O'Hara bolyongásait a nagy világban. Mert erő, akarat van az életben, feszülő életirány: ez a fontos! Érzelmi alapokon nyugszik minden értékelés. Ezért nevet a nyers erőn, ezért nem tartja bűnnek a meghalt szerelem pótlékát: az ösztönös, az érzéki életet. Ezért a legnagyobb értéke a tavasznak van, ami meg az ifjúság örök jelképe. Az ifjúság a hajráélet ütemét kívánja, hiszen az élet nem más, mint örökös forradalom és forrongás. Minden jelen; ábránd és bálvány, ami eddig volt, nem számít. Ezért elfogadott a törtetés, az élet hazudozása, az öröm hirdetése ott is, ahol az nem más, mint az élet meghazudtolása. A hangulat-lelkiismeret azután külsőleg is, bensejében is hirdeti a hideg közönyösséget. Az elkapatott fiatalok módján mindenki hetyke és félelmetesen egykedvű. Éppen mert fél és a lelkeken ijesztő bizonytalanság vesz erőt. Szaporodik az öngyilkosság, mint egyedüli menekülés az élet nehézségeiből s éppen a fiatalság körében. A világ, tehát gyötrődik és tapogatódzva keresi az erkölcsiség új lehetőségeit. Valamilyen általánosan megnyugtató megoldásra egyelőre még gondolni sem lehet, ezt meghiúsítja már a keresésnek sokfelé elágazó, sokszor merőben ellentétes iránya. Ezért korai és kockázatos volna bárminő jóslásba bocsátkozni arra nézve, hogy mit várhatunk; itt már nem a tudomány, legfeljebb az egyéni hit szava szólhat. De ha a jelek nem csalnak egészen, két általános tételt talán mégis meg lehet kísérelni. Valószínűnek látszik ugyanis, hogy az erkölcsi életnek valamilyen álta-