Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

II. Szent Ferenc programmja

ves testvéreim, — szokta volt mondogatni — a lelki vigaszság a szív tisztaságából és az odaadó imádság­ból fakad, mindenekelőtt ennek a két erénynek meg­szerzésén és állandósításán kell igyekeznetek. Ebből megérthetitek, miért szeretem és kívánom én olyan nagy hévvel magamnak és nektek a külső és benső vidámságot. Hiszen ezzel épülésére vagytok ember­társaitoknak és megszégyenülésére az agg ellenség­nek. Mert a szomorkodás az ő és követői öröksége, hozzánk ellenben az illik, hogy mindig örvendez­zünk és vigadozzunk az Űrban." 8 8 Még azt sem sze­rette, ha valaki módfelett szomorkodott bűnein. Azt tartotta, hogy a bűnök siratása a cella falai közé való. „Mit mutatod kifelé bűneid fölött érzett szo­morúságodat? — mondotta egyik rendtársának. — Ez a szomorúság egyedül reád és Istenre tartozik. Imádkozzál tehát hozzá, hogy nagykegyes voltáért könyörüljön rajtad és adja vissza lelkednek üdvös­ségére örömét, melyet a bűn elrabolt tőled. De előt­tem és mások előtt igyekezzél mindig vidám lenni, mert Isten szolgájához nem illik, hogy testvére vagy ~ más előtt szomorú és dúlt arccal mutatkozzék." 8 9 Amennyire nem szerette a poverello a megnyúlt arcokat és a lógó orrokat, annál jobban örült a mo­solygó arcoknak, nevető szemeknek és a dalos aj­kaknak. Mikor egyszer meghallotta, hogy az egyik testvér hangos énekszóval tér vissza kéregető útjáról, rögtön eléje futott és meghatottan megcsókolta a vál­lát, melyen az alamizsnás zsákot hozta. Azután fogta a zsákot és áttette a maga vállára. Mikor pedig be­értek a házba, így szólt eléje siető testvéreinek: „így akarom, hogy testvéreim alamizsna után járjanak: uj­8 8 Tökéletesség tükre 148 s k. 1. 8 8 U. o. 149 s k. 1. 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom