Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

II. Szent Ferenc programmja

inti fiait, hogy senkit se ítéljenek meg és ne nézzék le azokat, akik világiasan élnek s páváskodva és hivalkodva ruházkodnak, mert — szokta volt mondani — „Isten, a mi és az ő uruk elég hatalmas hozzá, hogy magához térítse őket, és mint választottaknak a megigazultak közt jelöljön ki számukra helyet." „Sőt egyenesen azt akarta, és ezen akaratának több ízben kifejezést is adott, hogy a testvérek uraikként és testvéreikként tiszteljék a gazdagokat: testvéreikként, mert egyazon Teremtő alkotta őket és uraikként, mert a testi szükségletek rendelkezésre bocsátásával segítik a jókat a bűnbánattartásban."

7

5 A gyűlölet mellett teljességgel hiányzott Szent Ferenc szegénység-fogalmából a világmegvetés és a kultúraellenesség is. Hiszen ő szerette a földet és a rajta nyüzsgő állatok és növények miriádjait, szerette az egész mindenséget annyi bensőséggel és melegséggel, mint rajta kívül talán senki más. Testvérének nevezte a napot, holdat és csillagokat, órákig elgügyögött az ártatlan madárkákkal, gyönyörűségét találta a méhek döngicsélésében, Alverna szent hegyén nagyerős barátságot kötött a sólyomtestvérrel és még az ügyefogyott férgeknek is gondját viselte, nehogy durva lábak eltapossák őket az útfeleken. De azért lelke függetlenségéről egy pillanatra sem mondott le. Tekintete a földieken való gyönyörködés leg- „ önfeledtebb perceiben is az égen függött. És ez természetes; hiszen csak azért találta örömét a teremtett dolgokban, mert a Teremtő nagyságának és szépségének visszfényét látta rajtuk tükrözni. Az ő szegénysége tehát nem világmegvetést, hanem világfölényességet jelentett és a hegyi beszédben ajánlott lelki szegénységnek őseredeti szellemét sugározta. 7

5 Szent Ferenc élete legbizalmasabb barátai előadásában {Legenda trium sociorum). Ford. Balanyi Gy. Kolozsvár, 1945. 47 1. 57