Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)
Szent Ferenc és szent Domonkos
,84 merítettük ki feladatunkat. Hiszen Humbertus és Parmai János levele nem egyszerű találkozásról, hanem kifejezetten meleg és őszinte barátságról beszél. Önkénytelenül fölmerül tehát a további kérdés, van-e ennek az állításnak történeti alapja? Tudjuk-e forrásszerű adatokkal igazolni, hogy szent Ferenc és szent Domonkos az említetten kívül más alkalommal is találkoztak s így tényleg barátságban állhattak egymással? A legendák szemügyre vétele után határozottan igennel kell felelnünk e kérdésre. A franciskánus és dominikánus legendairodalomban röbb olyan helyet találunk, mely legalább közvetve a többszöri találkozás mellett szól. így ott van mindjárt a korai dominikánus történet kimeríthetetlen kincsesbányája, Gerardus de Fracheto Vitae fratrum-ja, melyet e derék provinciális az 1255. és 1256. évi káptalanok felszólítására begyűlt hatalmas anyagból 1260 és 1262 között állított össze. E nagy gyűjteménynek egyik csodája a magyar kódexirodalomban is népszerű 1 három lándzsa-jelenet, melyet a magyar Domonkos-legenda így tolmácsol: „Rómában szent Domonkos atyánk némely éjjel imádságba lévén, vigyázván látá Atya-Istennek jogján Fiú-Istent fölkelni ő haragjában, hogy földnek minden bűnösét megölnéje és elvesztenéje, eltékozlaná minden álnokság mívelkedőket. Áll vala kedég Fiú-Isten az égben, tekintettel rettenetes és gonoszban vettetett világnak ellene három lándzsákat tart vala. Mely lándzsáknak egyikével vagy *) A Domonkos-legendán kívül megvan a Lobkowitz-, Bod-, Teleki-, Érdi- és Tihanyi-kódexben is. Vargha D: A szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Horváth S.: A szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből. Budapest, 1916. 252. s k. 1.