Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc és szent Domonkos

,72 rá tjük, életben volt s mikor a rájuk való emlékezés még a közvetlen élmény elevenségével élt sokak szívében. De van egy másik szempont is. A szentéletű generálisokról — az egyház mindkettőjüket a boldogok sorában tiszteli — nem tételezhetjük föl, hogy tényként állítanának oda olyan epizódot, melynek valódiságát akárhány testvérük bármely pillanatban megcáfolhatta. Tehát bízvást elfogadhatjuk, hogy szen Ferenc és szent Domonkos valóban ismerték egymást, sőt baráti viszonyban állottak egymással. De az életrajzok és legendák nyomán még tovább mehetünk egy lépéssel: a barátság puszta létezésén túl egyes megnyilvánulásait is megállapíthatjuk. Itt természetesen csak azokat a forrásokat vehetjük tekintetbe, melyek közvetlen szemléletből merítették, vagy első kézből nyerték anyagukat, melyeknél tehát a legenda aranyszálai még nem gubózták be és nem alaktalanították felismerhetetlenné a történeti magot. Ilyent pedig franciskánus részről is, meg dominikánus részről is többet találunk. A franciskánus életírók sorát, mint ismeretes, Celanói Tamás nyitja meg. Ez a buzgó testvér két rendben is megírta szeretett mesterének életét: először 1228—29. IX. Gergely pápa és másodszor 1245—47. Jesi Crescentius generális megbízásából. Ezen második műve megírásánál jobbára arra a nagybecsű anyagra támaszkodott, melyet az 1244. évi genovai egyetemes káptalan parancsára a poverello leghívebb kísérői és barátai: Angelo, Leone, és Rufino testvérek bocsátottak rendelkezésére.

1 De részben ugyan*) Facchinetti V.: Tommaso da Celano. (Piccola bibi. di coltura franc. I. 2.) Quaracchi, 1918. 17. s k. 1. M. de Barcelona : Estudio critico de los fuentes historícas de san Francisco. Barcelona, 1921. 95. s k. 1.