Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Assisi szent Ferenc műve

29 mint Tasso és Camoens, mint az összes dicső szegények, akiknek Isten e világon sem hajlékot, sem nyugalmat nem adott és akiket bolyongva, helyrolhelyre vándorolva akart megtartani szolgálatában, hogy felkeressék, megvigasztalják és tanítsák a népeket." Es ő felkeresi őket. Szól hozzájuk olyan nyelven, minőhöz a szünetlen harcok, vad forrongások és embertelen kegyetlenkedések korában legkevésbbé voltak szokva: a szeretet, az egész lényét felemésztő szeretet nyelvén. Beszéde élet és valóság, egy páratlanul mély, nemes lélek túláradó tartalmának kivetítése a megújhodásra vágyó világba, vagy inkább azt kell mondanunk, egész élete egy prédikáció, mindennél hathatósabb prédikáció, mely bátorítóan kiált oda mindenkinek: „Nézzétek atyámfiai! tegyetek úgy, mint én ! Dobjatok félre mindent, ami a röghöz köt benneteket, üresítsétek ki sziveteket minden hiuságos földi gondtól és érzéstől, hogy teljesen birtokába vehesse az isteni szeretet és akkor megújul a föld szine, újra paradicsommá lesz e siralomvölgye, akkor kielégítést nyernek a vajúdó társadalom vágyai, teljesedésbe mennek reményei, akkor boldogok lesztek mindannyian, miként én és nélkülözéseitek és lemondásaitok közepett élvezni fogjátok a túlvilági boldogság édességének előízét!" „Egész lényét egyetlen érzés tölti el: a Krisztus követése. Mint valami templomi dallam folyton változó, folyton felújuló motívuma, minden cselekedete ezt fejezi ki." A bensejét feszítő, szabadba, magasba vágyó nagy érzés mindegyre dalban tör ki. Az assisi ifjúság vidám cortijának egykori királya Krisztus és az égi ara, az apostoli szegénység troubadourjává szegődik, kinek ajkán soha nem hallott fenséges