Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

A magyar ferences provincia kialakulása

,141 nagyrabecsült rend iránt érzett tiszteletét. De ugyanez áll az elbeszélés másik lényeges momentumáról: a testvérek látszatra frivol viselkedéséről is. Tudnunk kell ugyanis, hogy a testvéreket a kehely profanizálásában nem annyira frivolság, mint inkább a középkori ember ama szenvedélyes vágya vezette, hogy valami módon közelebbi kapcsolatba jusson egy-egy általa kiválóan tisztelt szenttel vagy különösen nagyrabecsült előkelőséggel. Gondoljunk csak Gianói Jordán testvér esetére, aki krónikájában kedves naivsággal és jóízű humorral beszéli el, miként került akarata ellenére a németországi misszionáriusok közé, mivel mindenáron meg akarta bennök ismerni a leendő vértanúkat, hogy majd haláluk után eldicsekedhessék ismeretségükkel.

1) így tehát sem történeti, sem lélektani alapon nincs okunk kétségbevonni a kis történet hitelességét. Az a körülmény, hogy az assisi San Francesco-bazilika legrégibb, 1338-ból származó leltára nem említi a kelyhet,

2) semmit sem bizonyít. Mert abból, hogy Sienáig eljutott, még nem okvetlenül következik, hogy Assisibe is eljutott. Másrészt meg a különböző korokból (1338, 1370, 1430, 1473.) származó összeírások azt bizonyítják, hogy a leltári állomány meglehetősen ingadozott. De bármiként áll a dolog a részletekre nézve, annyit minden bizonnyal jogunk van kiolvasni a két parányi epizódból, hogy Magyarországon 1238-ban már külön ferences provincia állott, élén külön provinciálissal. Emellett még két tényt szögezhetünk le megközelítő bizonyossággal: 1. a provinciális élénk 1) Chronica fr. Jordani 19. s k. 1. 2) Alesandri L. : I piü antichi inventari della sacristia del sacro convento d' Assisi. Archívum Franciscanum Hist. 1914. 76. s kk. 11.