Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc és szent Domonkos

,98 előtte a katolikus szegények (pauperes catholici) rendje, melyet épen az általa megtérített Durandus de Huseca (Osca) szervezett s mely elsőnek adott példát a töké­letes szegénység elvének keresztülvitelére és a nagyobb stilű prédikáló tevékenységre. (1208.) 1 Szent Domonkos kétségtelenül ismerte Durandus alapításának szerve­zetét és szellemét s okult belőle. De hogy mindenben utána indult volna, mint Lea és Luchaire állítják, az époly képtelen föltevés, mint Guiraudnak ellenkező végletben mozgó állítása, aki meg viszont Durandust igyekszik a szent egyszerű függvényeként feltüntetni. 2 De ha mindezen hatásokat tekintetbe vesszük is, még mindig marad bizonyos többlet, melyet csupán a szent Ferenccel, illetve a franciskánus mozgalom­mal való közvetlen érintkezéssel tudunk megmagya­rázni. Kétségtelen hitelű adataink vannak rá, hogy szent Domonkos a vándorapostolság és a szegénység kérdésében csak a poverelloval való megismerkedés után jutott végleges elhatározásra. Ismeretes, hogy az első dominikánusok műkö­dése egyetlen kolostorhoz, a prouilleihez, illetve egyet­len egyházmegyéhez, a touleuseihoz volt kötve. E részben a régi monachus és kanonoki szerzetesek hagyományait követték. Érthető tehát, hogy valóság­gal villámcsapásként hatott rájuk, mikor szeretett mesterük harmadik római útja után minden előkészí­tés nélkül szétküldötte őket a világba. Teljesen várat­lanul érte őket ez az elhatározás, mely nemcsak megszokott otthonukból szakította ki, hanem azonfe­lül egészen új feladatok elé állította őket. Jordán és Ferrandi Péter krónikái hiven visszatükröztetik a 1) Pierron I. B.: Die kath. Armen. Freiburg i. Br., 1911. 22. s kk. 11. 2) Altaner B. : Beziehungen. 25. s k. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom