A Magyar szentföld tíz éve 1936-1946 (Budapest 1947)

XIII. A Szentcsalád háza.

/ önkéntelenül is a Szentcsalád boldog világának utánzására ösztönöz. Mindennek az alapja az áldozatos megértés és együttműködés. Ahol ez megvan, ott a legnagyobb nehézségeket is szinte mosolyogva oldják meg. A halvány- és sötétzöld, majd fekete berakások a fehér márványban nemcsak művészileg hatnak szépen, hanem jelképezik is a -családok életét. Ahoiy fogy a bizalom és a remény, úgy tünedezik el a szívekből a derű és helyette föllép a szeretetlenség és a bizalmatlanság sötét felhője. Nem félnek azonban katolikus családjaink a keresztek komor alakjától, mert velük jár Krisztus vigasza és meghitt közelsége, s Lelkének örök tavaszából mindig meríA Szentcsalád házának megáldása. Mintha bennünket is az igazi alázatosságra intett volna ez a szentély, olyan bizonytalanul készült el oltára. Azt hittük, márciusban már. szentelhető lesz, és augusztusra is alig-alig fejeződött be. Ragyogó napra virradtunk 1946 aug. 4-én, és boldogan figyeltük, hogy már a korai órákban hatalmas csoportokban igyekeznek az emberek a Magyar Szentföldre. lenek fényt, lendületet és megszentelő tüzet. Hiszen Jézus karja pihen az atya vállán, Krisztus szeméből biztatás árad az édesanya szívébe és a csintalan és féktelen gyermekeket az ö alázatos engedelmessége és szorgalma fékezi és tereli az Evangélium enyhe tájaira... A Sz;entcsalád oltára. J