Szilágyi Mária - Németh Ferenc: Bánáti sorsok az első világháborúban. Fábián Ernő és Bayer Irén hagyatéka nyomán (Temesvár, 2017)
4. Fábián Ernő háborús hétköznapjai
• BÁNÁTI SORSOK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN • késik, a mieink Vragorkánál előre akartak nyomulni, de be kellett látniuk, hogy gyengék ahhoz, hogy az orosz frontot áttörjék, és így visszajöttek. Úgy látszik, abbamarad minden ily törekvés, de nincsenek is nekünk ehhez való csapataink, örülnék inkább, hogy nyugalomban hagy a muszka. Érdekes, az egész tüzérség zenebona alatt oly nyugodtan maradt az ellenfél. Bizony, kissé kellemetlenül éreztem magam, a közelünkben levő tábori üteg oly csúnyául szól érces hangján. Ebédem olyan is volt, összekoldulva a 27-esektől és tőlünk, de jó volt, különösen a rizsfelfújt és az almakompót. Délután már teljes nyugalom van, és nyugodtan kopírozom és lesem a postát, sajnos, ma megint nem jött semmi. Hihetetlen, hogy édes jó Szívem arra a sok levélre nem is válaszolt volna, talán nincs ideje, mi lesz, ha Resicán van, onnan majd pláne nem kapok semmit. Bízom, hogy holnap duplán jő meg a várva várt. 5-ig csak elszórakozom, ötkor sétálni megyek 1/2 7-ig, mikor vacsorámat hozzák. Paprikásnak mondták, de tejfeles apróhús, mindamellett nagyon jó. Csokoládé, cukor, sajt. !4 8-kor hoznak egy szegényt, ki a lövészárokban megőrült, folyton muszkát lát, és hogy nem jó a fegyver závárzatja. Szegénynek is elmúlt a háború, nem csoda, hiszen 18-assal lőtték őket. Korán térek nyugovóra, nem tudni, mi lesz az éjszaka. Szeptember 13. Hétfő. Reggel 5 óra felé Piccarnára érünk, mindannyian már csak ténfergünk, de rövid pihenő után Zezavába megyünk, hova úgy 7 órára megérkezünk, konyháink már itt vannak, és ez a szerencse, pihenünk és valami meleget kapunk, majd 9 óra felé, mikor már-már elhelyezkedtem, amikor parancs jő, hogy a zászlóalj azonnal menjen Ivanjéba a Koté 277-hez. Hát tizennégy órai mars után erre is ráadjuk magunkat. Lassan követem a zászlóaljat. Régi formációkat találok itt. Balszárnyunk mesésen halad előre, távcsövön át szemlélem az érdekes momentumokat. Zászlóaljunk épp célhoz ér, mikor ismét látom, hogy tüzérségünk megy a fenébe, rögtön visszavonulásra gondolok, és e gyanúmat csakhamar megerősíti zászlóaljam visszavonulása az eredeti, tizenkét nap előtti állásba. Frontunkat 10 kilométeres távolságban, tőlünk jobbra, áttörték az oroszok. Borzasztó lelki hangulatban megyünk vissza, de az orosz nem üldöz, hála istennek, reményiem, ismét defenzívek65 leszünk, és beáll a régi nyugalom. Délben pontosan megebédelünk. Nagyszerű leves, marhahús és rostélyos. A 27-es főorvos, alorvos, kadét és kapitány élvezik jó ebédünket. Kellemesen eldiskurálgatunk, midőn 65 Védekező, védelmi C 87 > Az álcázott orvosi segélyhely előtt, 1915
