Szilágyi Mária - Németh Ferenc: Bánáti sorsok az első világháborúban. Fábián Ernő és Bayer Irén hagyatéka nyomán (Temesvár, 2017)
7. Fábián Ernő és Bayer Irén a háború után
• SZILÁGYI Mária /NÉMETH Ferenc • viszont nagyméretű cserepekkel fedett. Nem ékesítik díszes kémények. A kései szecessziós építészet egy igen egyszerű alkotása. A vakolattal borított utcai homlokzat három részből áll. Egy központi, nem túlzottan hangsúlyos rizalitból, valamint két oldalsó szárnyból tevődik össze. A rizalit alig észrevehetően emelkedik ki a homlokzat síkjából. Három tengelyből áll, amelyekre egy-egy ablak van felfűzve. A nyílásokat a vakolatban kialakított, lábazat nélküli, díszítetlen fejezettel rendelkező pilaszterek fogják közre, amelyek testén mértani motívumok jelennek meg. Az ablakok fölötti mezőben szintén geometriai alakzatok vannak, és mindez a bécsi szecesszió formanyelvére utal. A szecesszió stílusát követik az ablakok is, amelyek alsó sávját egy függőleges vonal osztja két mezőre, a felső részt pedig hullámos vonalak osztják kilenc mezőre. Az oldalsó szárnyaknak két-két tengelye van, és két-két ablak jelenik meg rajtuk. A nyílásokat vakolatarchitektúrával kialakított díszítés keretezi, kétoldalt egy- egy lábazat fejezet nélküli féloszlop, az ablakok fölötti félköríves mezőben kagylót vagy pávafarkot utánzó motívumok vannak, amelyek már a magyar szecesszió eszköztárát sejtetik. Az itt lévő ablakok alsó része két, felső pedig négy téglalap alakú mezőre oszlik. Az utcai homlokzat ablakai nem a falsíkban vannak, hanem nem túl hangsúlyos ablakfülkékbe mélyednek. Az egyszerűen tagolt főpárkány végigfut az épület utcafrontján, kiemelkedik a homlokzat síkjából, díszítést viszont nem tartalmaz. Az alaprajza téglalap alakot formál, ahol utcafronton voltak a család által használt, reprezentatív helyiségek, mint a szalon, az ebédlő és a hálószoba, a középső részen volt az orvosi rendelő, a fürdőszoba, az előszoba és a padlásfeljáró, míg az udvar felőli részben helyezkedett el a váróterem és a terasz, amelyről a padlásfeljáró is nyílt. Az épülethez két terasz tartozik, amelyek a két bejáratot jelölték. Az udvarba lépve, az épület rövidebb oldalához illeszkedik a kisebb terasz, ami a váróterem bejárata volt, míg az utcai homlokzattal párhuzamos oldalon van a nagyobb terasz, ez vezet a lakótérbe, vagyis az előszobába, és ezen keresztül a ház többi részébe. A hátsó teraszhoz kapcsolódik egy melléképület, amely kisebb helyiségekre oszlik. A teraszról volt a fenti toalett és a nyári konyha bejárata, alatta pedig a pincelejáró. A kispadlás följárója, a mosókonyha és a kinti toalett pedig az udvarról volt megközelíthető. Az ebédlő központi helyet foglalt el az alaprajzi rendszerben, ez volt a legnagyobb tér, a ház szíve, és e köré csoportosult a többi helyiség. Három ablaka az utcára nézett. A szalon az ebédlőn keresztül volt megközelíthető, ennek két ablaka is az utca felé fordult, és alapterülete valamivel kisebb volt, mint az ebédlőé. A hálószoba a polgári lakáskultúra egyik újdonsága volt, hiszen a paraszti hajlékokban nem különültek el a nappali és az éjjeli funkciók. Korabeli javaslatok szerint a hálószobának a legegészségesebb fekvésű, legjobb szobát érdemes kinevezni202, és ezt Fábiánék nagyrészt be is tartották. Ezt a nézetet vallotta Fábián Ernő is, amit 202 Szécsi Noémi, Géra Eleonóra: A budapesti úrinö magánélete (1860-1914). Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015,225. i 120
