Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - Úrilakok az uradalom területén
Szilágyi Mária - Anica Draganic DOMENIUL DE LA JIMBOUA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM temény (BOROVSZKY, 1911. b 138.). Csekonics János hagyatéki ügye szerint a kastélynak 55 szobája volt. A Csitó-kastélyban lévő ingóságok jegyzékét 1922-ben készítették el, ebből láthatjuk, hogy micsoda gazdagság volt itt., pl. kókusz szőnyeg, ébenfa asztal, hímzett fotel, antik, faragott, nagy támlás szék (MNL FML XIII. 5.11. d. 8.). A Csitó-kastély a századfordulón az arisztokrata családok kedvelt gyülekezőhelye volt. Erről több, korabeli újságban megjelent cikk is tanúskodik. A Vasárnapi Újság 1894-ben kettős ünnepről számol be, főúri mennyegzőről és ezüstlakodalomról: „Családi ünnepek. Zsombolyán, a gr. Csekonics-család kastélyában kettős családi ünnep volt e hó 13-án, melyre az ország minden részéről érkeztek főrangú vendégek s a magyar főúri világ régi fényes élete elevenült meg. Gr. Csekonics Endre, a vöröskereszt egylet elnöke és neje Cziráky Constance grófnő ezüst menyegzőjüket ünnepelték; s ugyanakkor ment férjhez a grófi pár leánya, Andrea grófnő, gr. Széchenyi Andor Pálhoz. Az összes főúri családok képviselve voltak s a nászmenetben hatvan pár vett részt ragyogó díszmagyarban és pompás toiletteben. Az egyházi szertartást Németh József fölszentelt püspök végezte.” (Vasárnapi Újság, 1894. 42. sz.). A kastélyhoz közeli kiserdőben 1898-1900-ban épült a Hauszmann Alajos által tervezett családi sírbolt is, amelyet a családtagok fő temetkezési helyéül szántak. A Csekonicsok előszeretettel alkalmazták ugyanazokat az építészeket fővárosi és vidéki házaikhoz is, így voltak Hauszmann Alajossal is. A sírkápolna építésekor tervezte a család budapesti, Veres Pálné, akkor Zöldfa utcában lévő bérházát is, amelynek stílusa azonos volt a Műegyetemmel (GERLE, 2002. 311.). A sírcsarnokot a Csitóval egy gesztenyefákkal szegélyezett út kötötte össze, amelyet Csernyei utcának neveztek. Lipthay Leona grófné volt az egyetlen, akit ténylegesen is ide temettek, és nem más, előző temetkezési helyről szállították át holttestét, mint ahogy a többi családtag esetében. A Torontál így ír a temetésről: „Félöt óra felé járt az idő, mikor a koporsó a Csitó-kastély közelében épült mauzóleumhoz (Haussmann egyik mesterműve) ért. Itt a család tagjai és az uradalom tisztjei leemelték a koporsót és bevitték a mauzóleumba, amelybe két12 évvel ezelőtt áthelyezték a Csekonics család halottjait. Németh püspök itt újból beszentelte a halottat, az iparos dalárda egy gyönyörű énekkel búcsúztatta el utoljára a község felejthetetlen jótevőjét s azután messze elhangzó három mozsárlövés jelezte, hogy örök pihenésre tették gróf Csekonics Jánosnét.” (Torontál, 1903. 75. sz.). A család 1906-ban egy márványoltárt emelt a mauzóleumban, amit az évben felszenteltek, és évente kétszer tartottak itt misét a család elhunyt tagjaiért. Az egyiket április 27-én, Lipthay Leona halálának évfordulóján, valamint november 2-án, halottak napján (TRKPL, Zsombolya). A gyászmiséket 1932-ig a családi mauzóleumban, majd 1945-ig a zsombolyai templomban tartották (TRKPL, Zsombolya). Az épületet egy két méter magas tégafal ölelte körül, a bejárat előtt vaskerítés volt egy kapuval, ami a hatalmas kétszárnyas, fából készült bejárati ajtóhoz vezetett. A belső térben a márványoltár dominált, melynek két oldalán hat-hat fehérmárvány táblával fedett kripta volt, felirattal és a családi címerrel. A következő családtagok nyugodtak itt: Tempel Katalin 1770-1803, Csekonics József 1757-1824, Jankovich Júlia 1782-1835, Csekonics Ágotha 1840-1844, Csekonics Leopoldina 1790-1845, Csekonics János 1804-1880, Lipthay Leona 1821-1903, Cziráky Konstancia 1847-1922, Csekonics Endre 1846-1929 (TRKPL, Zsombolya). Az örömteli események mellett a kastélyban példa volt szomorú balesetekre is, egyik ilyenről számolt be a Magyar Földmivelő lap 1904-ben. Miközben Csekonics Endre zsombolyai kastélyában három munkás egy mély gödröt tisztogatott, bedőlt annak fala. A kastélybeli cselédség a segítségükre sietett, de sajnos nem tudott rajtuk segíteni. A mentés közben az uradalmi pandúr is súlyosan megsérült {Magyar Földmivelő, 1904. 34. sz.). A csaknem idillikus időszak után nehéz évek következtek. Az első világháború alatt a kastélyt ritkábban használták, csak nagyobb mezőgazdasági munkák alkalmával, főként nyáron tartózkodott ott a család. Miután Endre gróf 1918-ban végleg budapesti palotájába költözött, a Csitó-kastélyt lezárták, és ezután lényegében soha többé nem telt meg élettel - írja ifj. Csekonics Endre emlékirataiban (CSEKONICS, 1986. 32.). Mivel valószínűleg nem sikerült eladni a Csitó-kastélyt a két háború közötti nehéz időkben, e gyönyörű épületet 1937-ben lebontatta a család, majd az építőanyagot próbálta meg értékesíteni nehéz anyagi helyzete miatt (FEKETE J., 2006. 4. sz.). A földreform következtében a család hatalmas földterületeket 162 DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI...
