Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - Birtokigazgatási központok - majorok
Szilágyi Mária - Anica Draganic DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM ciók mellett, a majorokon igen fontos objektumok voltak még a cselédlakások. Ezek legtöbbször szoba-konyhás kétegységes lakások voltak, néha több család is használt egy konyhát. Mivel a cselédeknél általános volt a többgyermekes családmodell, igen szűkös volt a hely, ezért a legények, sőt néha a család összes férfitagja az istállóban aludt, lévén, hogy a cselédek jószágainak külön istállóik voltak. Az uradalmi majorok fontos mozgatórugói az intézők, az iskolázott gazdasági szakemberek voltak, akiket először csak külföldi, majd magyarországi intézetekben képeztek. Ők tartották kézben a birtok gazdasági ügyeit és ellenőrizték a majorságokat is, melyeket azonban a majorsági gazdatisztek vezettek, akik hasonló képzettségűek voltak, mint az intézők. A gazdasági tisztek lehettek tiszttartók, kasznárok és számvevők. A tiszteknek példás házuk, kisebb kastélyuk volt a majoron, de a környező községekben is volt lakásuk, és aktívak voltak az adott település közösségi társadalmában (ERDEI, 2004.). A társadalmi rétegződésben a tiszt után következett az állatorvos, akinek szintén nagyon fontos szerepe volt a majorsági gazdálkodás zavartalan működésében, a tanító, a csendőr, az orvos és a plébános. A két utóbbi általában csak időnként, szükség esetén járt ki a majorokra a környező községekből. Mindezek után következtek a cselédek, akiknek a következő munkaköreik voltak: földművesek, kertészek, állatgondozók, pásztoremberek, iparosok, lovas kocsisok, ökrös béresek. Azokon a majorokon, melyeken feldolgozóüzemek is működtek, további munkásokra is szükség volt. A cselédek bérét egyrészt természetben, másrészt napszámban adták. A természetben való fizetéskor általában gabonafélét, tűzifát vagy földterület-használatot kaptak. A cselédek legtöbbször saját állatot is tarthattak, ezért volt szükség a takarmányra. Tavasztól őszig, amikor több volt a mezei munka, napszámosokat alkalmaztak, akik a környező községekben laktak, csak az idénymunka idején tartózkodtak a majorokon. Ilyenkor istállókban voltak elszállásolva (KOZÁRY, 1999. 92.). A korabeli térképek és helyszínrajzok alapján Bánát-szerte a majorok néhány típusát különböztethetjük meg. Jellemző volt a házak téglalap alakban való szerveződése, mintegy követve a szabályos falustruktúrákat. Ritkán fellelhetők voltak a kör alakú együttesek is, mint pl. a Csekonicsoknál, Endremajor esetében. Legtöbbször belső udvar köré csoportosultak az épületek, ezek közepén sokszor szintén egy objektum állt, vagy pedig egy kút. Ha a major nagyobb volt, akkor több belső udvar körül sorakoztak az épületek, jellemzően rendeltetésük szerint. A fennmaradt fényképes források alapján megállapítható, hogy az épületek kiképzésénél a funkcionális követelmények játszottak nagyobb szerepet, a külső kialakítása csak másodlagos feladat volt. A házak megjelenésére jellemző az egyszerűség, a katonai szigor és főként a klasszicizmus elemeinek egyszerűsége. Ritka esetekben a korra jellemző romantika eszköztára is előbukkan, főként a kápolnák esetében, valamint a jelentősebb épületeknél, mint pl. a Csekonicsok tejüzeme (BOROVSZKY, 1911. b 206.) A zsombolyai uradalmon is számos major létesült, ezek nem egyszerre, hanem különböző időpontokban jöttek létre. Erre a térképes, valamint részben az írott forrásokból lehet következtetni. A Csekonics-majorok és fíliái a XIX. század végén a következők voltak: Júliamajor, Leonamajor, Szigetmajor Újmajorral, Endremajor Margitházával, Constance- (Konstancia-) major, Puszta Bozitó Andamajorral, Nagy Rókusmajor Kis Rókusmajorral, Jánosmajor Sándor tanyával, Józsefmajor Sztarihodájjal és Csonkahalommal, Pálmajor, Gyulamajor, Csősztelek, Ivánmajor, Roggendorf (DEUTSCHEN LANDWIRTSCHAFTS GESELLSCHAFT, 1897. 4.). Térképes források szerint itt volt még Fácányos, Ágotamajor, Karolinamajor, Szőllősmajor, Klein Konstanciamajor, Klein Júliamajor, Pusztamajor. Egy 1899-es uradalmi kimutatás alapján a Csekonicsok Nagy-Tórák községben is birtokoltak földet, ez pedig puszta Jorgován volt (MNL FML XIII. 5.15. d. 8.). A Csekonicsoknál hagyomány volt, hogy a majorokat a családtagokról nevezték el, ez alól csak néhány kivételt találunk. A Csekonics-majorok jól szemléltetik azt a funkcionális sokszínűséget, mely az uradalmak ezen pontjait jellemezte Bánátban, sőt birodalomszerte. Tehát, a Csekonicsok gondot fordítottak arra, hogy különböző társadalmi funkciókkal is kiegészítsék a majorok épületállományát. A mezőgazdaságot szolgáló épületek mellett a majorokon épültek még gyárak, feldolgozóüzemek, műhelyek, cselédlakások, iskolák a munkások gyerekei számára és egy esetben még templom is volt a birtokigazgatási központon. Az uradalom közepén lévő legnagyobb majoron kisebb kórház is létesült a fő majorépületben, a munkások és családjaik számára (CSEKONICS, 1986.17.). 120 DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI...
