Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában
Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában Fejér vármegye területe 1526-tól ki volt téve a török seregek állandó felvonulásának, Belgrádból Budára az út a comitatuson keresztül vezetett. A mohácsi csatavesztést (1526. augusztus 29.), majd a kettős királyválasztást és az ezzel együtt járó országszakadást (1531. január 21.)496 követően az országban dúló - birtokos nemesek általi - „pártoskodás" Fejér vármegyén is átviharzott; a terület hol I. Ferdinándé (1526-1564), hol Szapolyai Jánosé (1526-1540). I. Szulejmán, a világhódító török szultán (1520-1566) Buda várát 1541-ben foglalta el, ezzel a Duna mentén elterülő falvak török kézre kerültek. A következő esztendőkben az oszmán „császár" és hadvezérei sorra foglalták el azokat a várakat, amelyek Buda védelmét szolgálták a keresztény hadak ellen. Az 1543. évi előrenyomulás idején a török sereg - pa- cifikálva az útjába került erősségeket - Esztergomból kiindulva vonult végig dél felé, s elfoglalta a vidéket, majd szeptember 3-án Szulejmán bevonult Székesfehérvárra is. A török hódítók 145 esztendeig tartó uralma Fejér vármegyében Buda és Székesfehérvár elfoglalásával kezdődött, s ezzel kapcsolatosak azok a változások is, amelyek a fejlődést itt közel kétszáz esztendőre meggátolták. A meghódított részeken új, a magyar hagyományoktól merőben idegen közigazgatást vezettek be, s közel másfél évszázadra megszűnt az évszázados, tradicionális magyar vármegyerendszer. Ebben a rendkívüli helyzetben Fejér vármegye kormányzata sem funkcionált; a vármegye nyugati területeit Veszprémből, illetve a (vár)palotai várból, az északi vidékeket előbb a tatai várból, majd Pilis vármegyéből igazgatták. A török megszállás első évtizedeitől a 16. század végéig a magyar közigazgatás keretein belül Fejér vármegye északkeleti területeit, a Martonvásártól Bicskéig húzódó régióban a falvakat és az adózókat, úgy tűnik - néhány fennmaradt adóösszeírás alapján -, hogy Pilis vármegye felügyelte: a vármegye határát 1588-ban Százhalom(batta), Martonvásár, Vereb, Alsócsút (Alcsútdoboz), Tokod és Bajna vonalában állapították meg. Székesfehérvár elestével a környék hódoltsági „érdekeltségbe" került, a Győr-Mór-Székes- fehérvár útvonal felvonulási területté vált. A török adminisztráció azonban megtűrte, hogy a vármegye nyugati felén Veszprém vármegye törvényhatósága gyakorolhassa a hatalmat, s a jobbágyok magyar földesuraiknak is teljesíthessenek szolgáltatásokat.497 496 Visegrádon I. Ferdinánd és I. János megbízottai három hónapra, utóbb több ízben megújított fegyverszüneti megállapodást kötöttek. Ez az országszakadás tényének első közjogi elismerése. 497 Farkas, 1989. 217. p. 239
